Dr. Aknai Tamás: Az expresszionizmus: stílus és jelentésváltozatok.

Általánosan elterjedt nézet, hogy az expresszionizmus német mozgalom, a szót magát egy francia kritikus írta le 1908-ban, egy francia festőművészre alkalmazva. De ebben az évben jelentette ki Matisse is „Egy festő feljegyzései” című értekezésében, hogy „mindenekelőtt az expresszióval (kifejezéssel) foglalkozom…”. Az expresszionizmus megnyilatkozási formái nagyszámúak és különfélék, és a művészet valamennyi műfajában fellelhetők. Nem csak a képzőművészetben, az irodalomban, a zenében, a színpadon, a filmben, de az építészetben és az iparművészetben is jelen volt, hiszen ami életre hívta, az az adott társadalmi állapot kísérője volt. Valójában az akkori pozitivista szemlélettel szembenálló, ha tetszik ellenzéki felfogás volt, mely magában hordozta a naturalizmus illetve az impresszionizmus eszközrendszerével való szembenállást. Az élet valamennyi területén (iparban, kereskedelemben, politikában…) felértékelődött az egyén szerepe. A szabad kereskedelem és az új ipar megkövetelte a szabadságot, legfőképpen azt, hogy az egyén megszabaduljon a társadalmi magatartást meghatározó régi szabályoktól. A művészet részéről mindez egyértelműen a tagadásban mutatkozott meg. Manapság szinte minden megnyilvánulásra vonatkoztatják, melyekre jellemző a szubjektivitás, így a stilárisan és módszerében teljesen eltérő, önmagukba zárt törekvésekre is. Figyelnünk kell a fogalomhasználatra. Az expresszionizmus nem azonosítható általában az expresszivitással.

Előadó: Dr. Aknai Tamás, művészettörténész