Színdarabjai közül – ezekből harminckét évre szabott földi pályáján nem sokra futotta – A Janika a legkiforrottabb, legizgalmasabb.
A szokványos, a színpadokon ősidők óta megjelenő szerelmi háromszögtörténet bizarr és mégis örök.
Csáth Géza – valódi nevén Brenner József - Kosztolányi unokatestvére, végzettsége szerint orvos volt. Zenekritikákat, esszéket is ír. A Janikáról a tekintélyes Ignotus Pál, publicista, író és szerkesztő lelkes kritikát közölt, dicsérte a „fiatal orvosdoktort”, mondván „Csáth Géza drámaírónak született.” Kosztolányi Dezső, az unokatestvér már nem volt ennyire lelkes. Dicsérő, de kissé fanyalgó vállveregetésébe talán némi szakmai és családi irigység is vegyült.
Az elmúlt száz év bebizonyította, hogy Csáth művészete időtálló. Novelláiból rendre készültek sikeres filmek, alakja írókat ihletett (Kiss Csaba: Animus és Anima). Színdarabjait bemutatták, tévéjátékban ismerték meg a nézők a Horvátékat (Balázsovits Lajos és Takács Kati főszereplésével 1981-ben). Csáth lassan de biztosan halad a halhatatlanság felé. Ezt az utat egyengetjük most itt a Pinceszínházban, ahol A Janika kerül bemutatásra. Miután az elmúlt ötven évben egy sikeres bulvárdarab ugyanezen a címen lett népszerű – csak a névelőt hagyták el – némileg megváltoztattuk a darab címét. A Pertics Janika lett a produkció címe.
További változás, hogy az eredeti sokszereplős első részt négy szereplőre alakítottuk. De sem a darab szerkezete, sem mondanivalója nem sérült ettől. Csáth stílusához a kamara jelleg jobban illik. Viszont száz évvel ezelőtt a színpadon elképzelhetetlen lett volna a kevés szereplős színházi darab. A jelenlegi változat „szövetbarát” verziója az eredetinek.