Capriccioso bérlet 3 koncertre / Zenei felfedezések az Anima Musicae Zenekarral

2022. október 17.

Grazyna Baczewicz: Divertimento
Tomasz Sikorski: Húrok a Földben
Myeczislaw Weinberg: Concertino hegedűre és vonószenekarra op.42
Bartók Béla: Román népi táncok
Szervánszky Endre: III. divertimento
Korcsolán Orsolya (hegedű), Anima Musicae Kamarazenekar

(művészeti vezető: G. Horváth László)

A lengyel és magyar nép a barátságuk, közös történelmi hányattatásuk mellett még egy dologban hasonlít: rengeteg felfedezni való klasszikus zenei remekmű rejlik tarsolyukban, amelyek a 20. század gazdag termései. Ilyen a zeneszerzőnő, Baczewicz rövid Divertimentója, vagy Szervánszky bartóki magasságokba emelkedő azonos műfajú alkotása, de ilyen Sikorski minimalista tétele, vagy Bartók népzenei ihletésű táncsorozata is. Különösen tragikus sors jutott a 20. századi zsidó származású lengyel zeneszerzőnek, Weinbergnek, aki a sorscsapások közepette is megmutatta az erkölcsi felülemelkedés és művészi nagyság szimbiózisát. Művének hegedűszólóját Korcsolán Orsolya játssza, aki elkötelezett képviselője az elnémított zeneszerzőknek.

2023. január 28.
Massimo Mercelli és az Anima Musicae

Ottorino Respighi: Régi dalok és táncok no. 3
Giovanni Sollima: Contrafactus
Astor Piazzolla: A tangó története (Ivan Nardelli átirata fuvolára és vonósokra)
Alberto Ginastera: Concerto vonósokra
Astor Piazzolla: Fuga y misterio, Oblivion, Libertango
(Ott Rezső átirata)

A zene és társa, a tánc emberi kapcsolatok, érzelmi kifejeződések, spirituális tartalmak szavak nélküli kifejezése. Akár olasz, akár argentín tűzben ég, szenvedélyekkel fűtött, misztikus, lobbanékony. A zene és tánc kapcsolata elevenedik fel az Anima Musicae és Massimo Mercelli fuvolaművész közös estjén, akinek különleges zenei világa olyan, igencsak eltérő stílusú zeneszerzőket inspirált már, mint Philip Glass, Krzysztof Penderecki, Sofia Gubaidulina vagy Giovanni Sollima.

2023. május 5.
Szvit

Edvard Grieg: Holberg-szvit op. 40
Leoš Janáček: Szvit vonószenekarra
Balogh Máté: Suite in 3
Arnold Schönberg: Szvit régi stílusban (G-dúr, 1934)

A szvit műfaja - mint a barokk korban létrejövő különböző táncok sorozata – a 19. század végére magában rejti a klasszicizálást, azaz a visszavágyódást, a hagyományok tiszteletét. Grieg, amikor 1884-ben megírja régi stílusú szvitjét, a 200 évvel azelőtti időkre emlékezik, a 20. századi neoklasszicizmus hírnökévé válva. Janáček, a 20. századi, modern cseh zene úttörője fiatalon írt alkotása romantikus hangvételt üt meg, míg Balogh Máté napjaink technikáját önti szabályos barokk formába. Schönberg, a modern zene atyjaként az atonalitás és a tizenkétfokúság negyedszázada után fordult újra a tonalitás felé, hogy – saját szavaival élve – egy olyan „újdonság” nyomára bukkanjon, amely „soha nem múlik el”. Négy zeneszerző azonos műfajú, különböző hangvételű alkotása, amely egyvalamiben megegyezik: remekmű.