Mai szemmel nézve a történetet akár Stephen King is írhatta volna.
Ennek az a magyarázata, hogy az akkori kor polgársága hasonlóan érzett, mint a mai színházba járó közönség. Az emberek a pénzhajhászás hétköznapjaiból olyasmi után vágyódtak, amit a vallás és a felvilágosodás egyaránt megvetett és elfojtott: a babonák és varázslatok tündérvilágába. „Ami titokzatos és távoli, földöntúli, mindaz intim és termékeny viszonyba került a balettel” – mondta Théophile Gautier. Az ég, föld, tűz, víz titokzatos lényei, a földalatti gnómok, koboldok, levegő-tündérek, lidércek, tüzes szalamandrák, folyók sellői, a sötétség gonosz boszorkányai, denevérszárnyú varázslói, démonjai, akik csak éjszaka vagy a holtországbéli holdszférában élnek és végzetes lidércfényükkel csalogatják az embert, mind megelevenítésre vártak és várnak a balettszínpadon.
A Giselle a pécsi balettszínpadon természetesen a huszonegyedik század emberét fogja megszólítani. Adam zenéje a mai hangzásvilág követelményeinek megfelelően fog megszólalni Riederauer Richárd átiratában. És a történet a mai kor emberéhez kerül majd közel, aki szintén valami másra vágyik a színházban a pénzhajhászás hétköznapjaiból.” Böhm György, dramaturg
Zene: Adolphe Adam - Riederauer Richárd
Díszlet-, jelmeztervező: Túri Erzsébet
Dramaturg: Böhm György
Konzulens: Hegedűs Sándor
Társkoreográfus: Czebe Tünde
Rendező-koreográfus: Vincze Balázs
Táncosok:
Giselle: Nagy Írisz/Domoszlai Edit
Albert herceg: Koncz Péter/Szabó Márton
Albert herceg barátai: Kristóf Dávid, Molnár Zsolt
Mirtha, a villik királynője: Balássy Szilvia
Hilarion: Dóri István
Bertha, Giselle anyja: Uhrik Dóra
Valamint: Bakos Anett, Czebe Tünde, Dér Dalida, Kiss Eszter, Kócsy Mónika, Ujvári Katalin, Vincze Brigitta, Bitó Sándor, Harka Máté
Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
Rendező: Nemzeti Táncszínház
