Borbély László zongoraestje

Beethoven: g-moll fantázia, op. 77
Brahms: Négy zongoradarab, op. 119
Schumann: Kreisleriana, op. 16

SZÜNET

Schubert: 20. (A-dúr) zongoraszonáta, D. 959

Borbély László (zongora)

Szimbolikus, hogy zenetörténeti ritkasággal, talán Beethoven egyik rögtönzését megörökítő opusszal nyitja szólóestjét a fiatal magyar zongoraművészek egyik legérdekesebb alakja, Borbély László. Mostani műsora tekinthető úgy is, mint különböző műfajú 19. századi zongorazenékből összeállított ízelítő, hiszen az 1800-as évek elején keletkezett fantázia és Brahms 1890-es években született utolsó zongoradarabjai közötti időszakból felcsendül Schumann szintén fantáziaszerű ciklusa, valamint Schubert 9. szimfóniájához hasonlóan „mennyei hosszúságú” és mennyei magasságokba emelő egyik kései szonátája. A széles látókörű és elképesztően széles repertoárt birtokló Borbély László mindig különös gonddal válogatja meg, milyen alkotásokat társít, most sincs ez másként; a négy zongorista zeneszerző muzsikáját hallva alighanem új megvilágításba kerülnek ezek a különleges kompozíciók, sőt talán eddig rejtve maradt összefüggések is feltárulnak.