Balog Alexandra zongoraestje

Koncert műsor

A műsorról

A koncertprogram Franz Schubert és Fryderyk Chopin munkássága köré épül. 

A koncert első felében válogatott impromptu-k, valamint mazurkák szólalnak meg a művésznő legkedveltebbjei közül. Az impromptu a helyszínen rögtönzött zenei alkotás; pillanatnyi hangulatból született hangszeres darab a 19. sz.-ban, amely Chopin munkásságára kiemelten jellemző. Schubert nyolc impromtu-je közül három hangzik el— melyek mindegyike az Op. 142-es ciklusból való. Ezt, a 142-es opus alá tartozó második sorozatot Schubert halála után adták ki 1839-ben, melyet a kiadó Liszt Ferencnek dedikált. Mind a nyolc impromptu-t 1827-ben komponálta a zeneszerző, halála előtti évében. A művek a 19. század eleji népszerű impromptu műfaj legjelentősebb példái közé tartoznak. A műsor során Chopin mazurkái tagolják és színesítik a koncert első felében elhangzó impromptu-ket. 

A koncert második felében Schubert utolsó műve, a B-dúr zongoraszonáta szólal meg. Franz Schubert utolsó zongoraszonátája, amely egyben utolsó kompozíciója, nem sokkal halála előtt, 1828 őszén készült el. Az autográfból kiderül, hogy az utolsó három szonátán (D 958, 959, 960) főként ebben az időszakban dolgozott, és ciklusként kívánta kiadni azokat. Arról nincs biztos adatunk, hogy mikor kezdett el dolgozni a darabokon, de a vázlatok írásával meglehetősen hosszú ideig lehetett elfoglalva, valószínűleg azokban a hetekben, hónapokban, mielőtt 1828 szeptemberében bátyjához, Ferdinándhoz költözött. A művész általában nem őrizte meg darabjainak vázlatait, de valószínűleg költő barátja, Franz Schober lakásából való kiköltözése után mégis szüksége volt rájuk a tisztességes másolatok elkészítéséhez. A szonáták azonban már csak Schubert halála után, 1839-ben jelentek meg, testvérének, Ferdinándnak köszönhetően. 

Robert Schumann így méltatta Schubertet a Neue Zeitschrift für Musik című folyóiratában: "Schubert utolsó művei, a Szonáták, kiválóak és figyelemre méltóak. [...] Mintha sohasem találnák végüket, sohasem lennének híján a folytatásnak, oldalról-oldalra hullámoznak, mindig zeneiek és lírikusak, teli vannak dallal, olykor-olykor heves kitörésekkel megszakítva, amelyek hamarosan újra lecsillapodnak…’

Balog Alexandra bemutatása

Nyitottság, érzékenység, tudatosság – ez határozza meg Balog Alexandra sokoldalú működését. A fiatal zongoraművésznő klasszikus zene iránti szeretete a kezdetektől szorosan összekapcsolódik azzal a vágyával, hogy művészetén keresztül ezt a zeneszeretetet elérhetővé is tegye minél többek számára. 

Balog Alexandra 2019-ben kitüntetéssel diplomázott a londoni Royal Academy of Music növendékeként, 2021-től a grazi Kunst Universität hallgatójaként folytat posztgraduális tanul- mányokat. Versenyeredményei közül kiemelkedik a 2017-es a grazi Nemzetközi Bartók Béla Zon- goraversenyen aratott győzelme. 

Múltbeli tanárai Kőrösiné Belák Erzsébet, Fejérvári Zoltán, Ian Fountain, jelenlegi pedig Markus Schirmer. Mentorai között tudhatja Klukon Edit zongoraművésznőt és Balázs János Kossuth díjas zongoraművészt, aki a Talentum Hungarikum ösztöndíjprogramban volt Alexandra mentora. Legfrissebb eredményei a 2022 áprilisában elnyert 1. díj, melyet a Franz Liszt Centre International Piano Competition spanyol zenei versenyen szerzett, valamint az MMA három éves alkotói ösztöndíja, melyben Alexandra szeptembertől részesül. 

Magyarország jelentős helyszínei mellett (MüPa, Zeneakadémia, BMC, MTVA, Bartók Emlékház) Európa számos városában lép fel: a londoni Royal Academy of Musicon-on, a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban, a brüsszeli La Chapelle-ben, a bécsi Mozart-ház-ban és a Musik- theater-ben, emellett olyan városokban, mint Berlin, Graz, Luxembourg, Bristol, Párizs. 

Kína számos városában koncertezik és ad mesterkurzusokat. 2020-ban az amerikai-kínai Bard Col- lege program egyik kiemelkedő művészének választották, és európai partnerként a projekt egyik művészeti vezetője lett. Alexandra Berecz Mihály partnereként jelenleg az Altalena művészeti vezetője. Munkássága nyomán az Altalena partnerei között tudhatja a londoni Royal Academy of Music-ot, a londoni és a bécsi Magyar Kulturális Központot, a Jeunesse Classical-t, a Papageno-t, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet és a Bartók Rádiót.