Az egérfogó

Egy téli délután brutális gyilkosság történik Londonban a Culver Street-en. A szemtanúk azt  állítják, hogy az áldozat halálsikolya előtt hallották, amint valaki a „Három vak kisegér”  dallamát fütyörészi…
 
Az egérfogó birtokolja a „Színháztörténelem leghosszabb ideje futó darabja” címet. A londoni West End-en 63 éve játsszák megszakítás nélkül.

Bűnösök a rettentő hóviharban

Az egérfogót nézve a publikum gyakran úgy érzi, tudja, ki a tettes. Aztán kiderül, mégsem…

Mindenki gyanús! Mindenki, aki egy Londontól harminc kilométerre található panzióban (nem sokkal annak nyitása után) szobát foglal. De hogy végül ki a gyilkos – az maradjon titok! A Krúdy Kamara új bemutatója igazi színházi csemege: azzá teszi a bravúr, amellyel Agatha Christie megírta, s az a lendület, amellyel Schlanger András megrendezte a darabot; és a színészek, akik elhitetik velünk: valamennyi figurának van takargatni valója. Így aztán mindenki potenciális elkövető, hacsak… Hacsak le nem lepleződik az igazság.

„Kizökkent az idő”

Agatha Christie 1947-ben a művet rádiójátéknak írta, 1948-ban kisregénnyé dolgozta át, végül 1952-ben három felvonásos drámát készített belőle. A nyíregyháziak két részben, Mészöly Dezső fordításában mutatják be „a krimi koronázatlan királynőjének” rejtélyes alkotását. (A szerző önéletrajzában elmondja: a cím ötletét, amely egyébként a Hamlet Claudiust leleplező jelenetére utal, vejétől kapta.) Mivel Az egérfogó bonyolult, a múltban elkövetett bűnök nyomába eredő, freudi módon „pszichologizáló” sztorit rejt, nem érdektelen rápillantani a dán királyfi históriájára. Ott is van gyilkosság, van bűn és halál. Shakespeare-nél „kizökkent az idő”: aki helyretolja, elkárhozik. Anélkül, hogy a két munkát össze akarnánk hasonlítani, érdemes megjegyezni: Christie-nél is kibillen az idő. Az alakok rettenetes hóvihar elől menekülnek a panzióba – azonban később kiderül, menekvésük csak látszólagos…

Lenyűgöző logika

Krimiről lévén szó, a cselekményről nem árulhatunk el semmit. Hacsak azt nem, hogy Schlanger András – a publikumot mindvégig feszültségben tartó – rendezésében (dramaturg: Venyige Sándor) folyamatosan képes adagolni olyan impulzusokat, amelyek birtokában a néző gyakran azt érzi: tudja, ki a tettes. (Aztán kiderül: mégsem!) A remek színészi alakítások (Széles Zita, Varga Norbert, Balogh Gábor, Horváth Margit, Kosik Anita, Nagyidai Gergő, s mindenekelőtt Horváth László Attila) egy pillanatra sem hagyják lankadni a befogadói érdeklődést. Trotter rendőr őrmester szerepében Haumann Máté lenyűgöző logikával göngyölíti fel a bűntény szálait…

Nem véletlen egybeesés

Gedeon Boróka szépen berendezett szobabelsőt imitáló díszlete s az ízléses jelmezek meghitt hangulatot sugallnának, azonban kiderül: a szövegben emlegetett gyilkosság és a szereplők ide érkezése nem véletlen egybeesés. Sőt! Számukra a „lenni vagy nem lenni” kérdése elevenen merül fel. Mindaddig, amíg fel nem tárul, mi is történt hajdan. Amikor kizökkent az idő…

Karádi Zsolt