Antal Mátyás és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara

Műsor:

Szőllősy András: 4. concerto
Bartók: 3. zongoraverseny, BB 127
Kodály: Missa brevis

Közreműködik:

Ránki Fülöp (zongora)

Széll Cecília, Szalai Ágnes (szoprán) Gaál Wéber Ildikó (alt) Ódor Botond (tenor) Fülep Máté (bariton)

A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara

Alma Mater Kórus (karigazgató: Somos Csaba)

Vezényel: Antal Mátyás

Ránki Fülöp egy hétköznapinak mondható karmesteri vizsgakoncerten annyira magabiztos játékkal és kiérlelt koncepcióval, olyan rendkívüli szuggesztivitással szólaltatta meg Liszt A-dúr zongoraversenyét, melyre csak különleges csillagzat alatt álló koncerteken van példa. Az ifjú zongoraművész a karmesterrel kamarazenei dialógust folytatva tárta fel a csillogó versenymű zenei szövetének finomszerkezetét; már ekkor úgy tűnt, hogy ehhez az előadói attitűdhöz különösen jól illene Bartók III. zongoraversenye. Ez a rendkívül költői darab soha nem a technika, sokkal inkább a szív, az empátia és a hangszínfantázia erőpróbája. Olyasféle érett művész-személyiséget feltételez, mely egy ifjú pianistának csak a legritkább esetben a sajátja. Ránki Fülöp a legritkább esetekhez tartozik. A karmester a zongoraversenyhez egy vonósszínekben fürdő Szőllősy-concertót – melynek élményforrása Kroó György szerint A csodálatos mandarin zenéje – és egy olyan Kodály-művet választott, mely a III. zongoraversennyel szinte egy időben született.