A kortárs zenei műhely gondolata a G. Horváth Lacival folytatott nyári beszélgetéseken merült fel. Körülbelül száz év óta "diagnosztizálható" folyamatok eredményeképp ma az a furcsa helyzet a komolyzenei világban, hogy a muzsikusok, együttesek zenei anyanyelve nem a közelmúlt és a jelen alkotásaiból alakul ki, hanem másfél-, kétévszázados minták alapján. Az öt éve megjelent iPhone már elavult, de az 50 éve írt darab még "új zene". Egy lelkes, nyitott, a kortárs művészetet is szívügyének tekintő zenész - akikben az Anima Musicaeben nincs hiány - ráadásul azzal is szembesül, hogy a zenei oktatás során nagyon csekély segítséget kap ennek a területnek a megismerésére, a jelen nyelveinek elsajátítására. Pedig pont ennek a fiatal generációnak, és egy ilyen - nem profitorientált elveken alapuló - együttesnek van a legnagyobb esélye megismertetni a nyitott, lelkes közönségével a friss, saját tapasztalt világunkra reflektáló gondolatokat, alkotásokat. Ez az igény hívta életre a műhelyt, ami egy kétheti rendszerességű alkalom a zenekar próbarendjébe illesztve. Ezeken a "foglalkozásokon" nem elsősorban kortárs művek betanulása a cél, hanem különböző zenei jelenségek, zeneszerzői gondolkozásmódok, kompozíciós elvek megismerése, gyakorlatba ültethető megértése. Meg vagyok győződve róla, hogy ha az előadóban megvan a közvetített zenével kapcsolatban a maximális tudás és hit, akkor - de csak akkor - fogja azt a hallgató is megérteni. Ez persze nemcsak a mai művekre igaz. A műhely működésében fontosnak tartom, hogy nem kell a ma általános projekt-szerű munkamódszerbe illeszkednie. A próbák nem egy koncertért vannak, ez esetben a koncert van azért, hogy valamit bemutassunk abból, amivel foglalkoztunk. Ez persze ne bátortalanítsa el a kedves közönséget, sőt! Bízhat benne, hogy amit hallani fog, annak hosszabb távú jövője is van.
- Ezen a koncerten nem csak mai zenék lesznek hallhatóak. Hogy jönnek a képbe régi zenék egy kortárs eseményen?
Szerintem a lehető legtöbbet az árt az új zene befogadhatóságának, ha meghagyjuk, sőt erősítjük a fejekben azt a beidegződést, hogy van a "zene" meg van a "kortárs zene". Nagyon fontosnak tartom nem csak mondani, de átélhetően meg is mutatni, hogy lényegében ugyanazokról az emberi vagy kozmikus dolgokról van szó, ugyanúgy hangokkal kifejezve, csupán a környezet, az "öltözet" más. A különböző korok zenéjének vegyítése akkor tud igazán felismerés-erejű élményt szerezni, ha konkrét kapcsolatokat fedezünk fel, mutatunk meg a többszázéves "korkülönbségű" alkotásokban. Ezen a koncerten ezért kerül egymás mellé Purcell és Balogh Máté, illetve Bach és Sáry László egy-egy darabja. A koncert keretét, Charles Ives és Schönberg százéves műveit pedig kicsit szimbolikusnak szántam. Ők valamilyen szempontból dédapái a mai zene szerteágazó családjainak.
- Mesélj kicsit az elhangzó darabokról!
Igyekeztem színes műsort összeállítani, ami a közelmúlt és a jelen zenéinek sokféleségéből fel tud mutatni ezt-azt. Ötven percnyi zene természetesen nem adhat teljes képet, és nem tagadom azt sem, hogy a válogatásban személyes ízlésem is szerepet játszhatott. Ives, a 20. század fordulóján élt különc amerikai zeneszerző művei méltatlanul kevésszer szólalnak meg idehaza. Most hallható 1904-ben írt himnusza is valószínűleg magyarországi bemutató lesz. Balogh Máté darabjában megfigyelhetjük, hogy a különböző vonós hangszínek hogyan jelenítenek meg egy szöveget egyetlen hangmagasságon. Párjaként megmutatjuk Purcell "egy hang fölé" komponált fantáziáját. Sáry László zenei gyakorlatai nagyszerű alapanyagot szolgáltatnak műhelyünk számára is, tőle két rövid kánon hangzik el, melyek mellé odaállítjuk a műfaj korábbi nagy mesterének, Bachnak egy tételét, ami nem biztos, hogy kevésbé fog "kortársnak" hatni. Dargay Marcell műve a szó legszorosabb értelmében mai zene: tegnap lett kész. Kurtág György számomra különösen fontos szerző, ezért nagy öröm, hogy vonószenekari tételét az Anima Musicae-vel eljátszhatjuk. Aki még nem hallott teljes vonósegyüttest szállodai-szordinókkal tompítva, annak bizonyára felejthetetlen hangzásélményben lesz része. Az est leghosszabb műsorszáma Dinyés Dániel darabja lesz, mely egy - az Óbudai Társaskör 25. születésnapját köszöntő - háromtételes divertimento. A műhelymunkában szerepet kap különböző improvizációs technikák gyakorlása is, ebből is adunk egy kis ízelítőt. A koncertet záró Schönberg-tételekről pedig nem tudom eldönteni, hogy azoknak fog-e nagyobb meglepetést szerezni, akik ismerik a szerző műveit, vagy azoknak, akik nem.
(Rövid interjú Tornyai Péterrel január 30-i koncertünk kapcsán, melyen az Anima Musicae Kortárs Zenei Műhelye mutatkozik be a Nádor Teremben.)
