Andromakhé

Micsoda ökörség. Nem tűnt föl még soha senkinek, hogy az európai irodalom szerelmi történeteinek láttán, valójában el kéne mennie kedvünknek attól, hogy szerelmesek legyünk? Ám ennyi vereség és pusztulás láttán is kinek ment volna el a kedve a szerelemtől? Akkor minek mégis e roppant mennyiségű könny, vér, méreg, bosszú, gyilok, s mivégre a sok őrjöngés, téboly, sikoly, hisztéria? (...) Kedves szerelmi regényeink hősei miért taszigálják szerelmesüket a halálba? Ha nem ők, akkor meg ki? Sors? Mi az? Isten? Ki ő? (...) Aki szerelmes regényt olvas, halálra vágyik? Miért tekintettük annyi évszázadon át szépnek a boldogtalanságot, miért élvezzük mások szenvedésének látványát, ha egyszer úgy vélekedünk róla, hogy nem jó? (...) Lehet-e különbséget tenni egy ilyen világban a slágerek és a filozófiák között? (Nádas Péter: Az égi és a földi szerelemről)

Szabó Lőrinc fordítása alapján

Szövegkönyv: Ari-Nagy Barbara, Gáspár Ildikó és Závada Péter
 
ANDROMAKHÉ, Hektór özvegye, Pürrhosz rabnője    Hámori Gabriella
PÜRRHOSZ, Akhilleusz fia, Epirosz királya    Borsi-Balogh Máté
ORESZTÉSZ, Agamemnón fia    Patkós Márton
HERMIONÉ, Heléna és Meneláosz lánya, Pürrhorsz jegyese    Józsa Bettina m.v.
PÜLADÉSZ, Oresztész barátja    Dóra Béla
FŐNIX, régen Akhilleusz, most Pürrhosz tanácsadója    Vajda Milán

díszlet, jelmez: Szabados Luca
dramaturg: Ari-Nagy Barbara
zene: Kákonyi Árpád
világítás: Baumgartner Sándor

mozgás: Horkay Barnabás
súgó: Mészáros Csilla
ügyelő, asszisztens: Laky Diána
rendező: GÁSPÁR ILDIKÓ

bemutató: 2020. október 09. Stúdió