A megmentett város - műismertető

Fekete Gyula (1962-) egyfelvonásos operáját, A megmentett várost 2002. október 26-án az Operaház mutatta be. Az ősbemutató rendezője, Halász Péter így beszélt a műről: „Ez egy belcanto opera, egy mézédes inkvizíció. Modern belcantóról van szó, mégis... szívhez szóló melódiák vannak benne. Témája szerint mindenki köp mindenkire, mindenki beárul mindenkit, erkölcsileg úgy tisztítja meg a várost az inkvizítor, hogy mindenkit kinyír. Apokaliptikus vízió.” A librettót Eörsi István hasonló című, a Kádár-korszak világát megidéző, a besúgórendszert analizáló drámája nyomán Eörsi és Fekete közösen írta. A mű az 1999-ben meghirdetett Millenniumi Operapályázat győztese volt.

Kisgyerekek leskelődnek Lidi, a város szajhájának ablaka alatt. Megfigyelik, ahogy a lány minden egyes kuncsaftjának hajából titkon levág egy tincset, most épp a Bíró van soron, aki kilépve a házból elzavarja a gyerekeket, és álszent monológba kezd a város erkölcsi romlásáról.
A Vörös és a Kopasz érkezik Lidi házához. Nem tudják eldönteni, ki jött, s ki mehet be előbb. Veszekedésük közben kibeszélik a Bírót, aki a mendemondák szerint korrupt, de szóváltásukat megzavarja a hirtelen megjelenő Inkvizítor. A püspök éberségre szólítja fel őket, és arra tanít, hogy a Sátán ügynökeit feljelenteni, a rendet erősíteni nem alantas tett, épp ellenkezőleg: szép cselekedet.
A főtérre jön a Borbély is, aki csípősen jegyzi meg, hogy úgy tűnik, mégis igaz a régi mondás, miszerint a névtelen feljelentő önfeláldozását fokozza, hogy nem e földön vár tettéért elismerést. Az Inkvizítorral együtt, kvartettben idézik fel régi autodafék emlékét, nagy máglyák lobogását.

Vilmos, a Bíró együgyű fia fut be, és azonnal elkotyogja a Borbélynak, hogy Lidi boszorkány, és azért vág minden látogatója hajából egy tincset, hogy megmentse a várost: at emberek üdve érdekében szajhálkodik. Lidi lép ki a kapun. A Borbély üzletet ajánl: elhozza neki a városból mindenki, még az asszonyok fürtjeit is, ha elkotródik innen. Lidi elutasítja az ajánlatot. A téren négyen sétálnak: Vilmos, a nővére, magdaléna, a Vörös, és a Kopasz. Vilmos elárulja Lidi titkát, hozzátéve, hogy akinek a tincsét a lány elégetni, az meghal, akiét meg mézzel kenegetni, abból lesz a város bírája. A Bíró érkezik és nem tud számot adni arról, miért hiányzik hajából egy fürt. Vilmos rájön, s kimondja, hol járhatott az apja, aki erre megátkozza "romlott" fiát.
Máglyát raknak a város főterén, délután boszorkányégetés lesz. Lidit hozzák, mindenki gúnyolja, de ő bevallja bűneit, és Vilmosnak megbocsát. "Csak játék ez - énekli - sértetlenül szállok fel a menybe, engem együtt véd az ördög meg az Isten!" Lidit máglyára viszik.

A Borbély kettesben marad Vilmossal. Arra kéri a fiút, hogy hagyja el a várost, mert az életére törhetnek. Vilmos hajthatatlan. Nem fogja fel, hogy Lidi meghalt, képzeletében a lány madárrá változott, és ott ül a saját házában, az ágyán. vilmos oda akar menni, hogy bocsánatot kérjen tőle.

Válozás: az Inkvizítor számon kéri a Bírón, hogy miért volt ilyen sürgős a boszorkányégetés. Az elöljáró azzal mentegetőzik, hogy bíróválasztás előtt népszerűtlen dolog lett volna megakadályozni a kivégzést. Az Inkvizítor Vilmost tartja felelősnek, ő fedezte fel Lidi titkát, ezéet kiadja a parancsot a Poroszlónak a fiú elfogadására. A katona hamarosan visszatér és jelenti: késő, Vilmost, akit Lidi házában talált a feldühödött csőcselék, megölték. A Bíró eszét vesztve átkozza el a máglyát és az összes gyilkost, erre az Inkvizítor elkergeti. A püspök ezután arra kéri a Borbélyt, segítsen neki mindenkiről mindent kideríteni a városban, hisz annak megmentése "szent ügy". A Poroszló újra jelent: megölték a Bírót is. Az Inkvizítor hosszan gyalázza a városlakókat.
Változás: a Borbély azon iparkodik, hogy felheccelje az embereket a vizsgálatok ellen. A boszorkányüldözés lázában égő tömeg félreérti és elsodorja, majd a Vörössel és a Kopasszal együtt meglincseli. Feltűnnek a leselkedő gyerekek, akik élvezik a kialakult zűrzavaros helyzetet.

Az Inkvizítor gyors tárgyalást folytat, egyre többen vallják bűnösnek magukat, barát a barátra, férj az asszonyára, anya a fiára vall. Mindenki bűnös, mindenki elpusztul. Csak a Poroszló él még, de az Inkvizítornak ő is megigéri saját halálát, amikor majd a gyermekek gyújtják meg a máglyát. "Sok sikert, barátom"- búcsúzik emberétől a főpap. a tűz fellobban, s az Inkvizítor a város megmentésének hitével vonul ki az elnéptelenedett főtérről: "Minden aljasságra fény derült, ó Istenem, micsoda diadal!".
Csak a gyermekek játszanak a kiürült téren, és önfeledten énekelnek:

"Jó, hogy nem vagyunk felnőttek.
Nem játszhatnánk ilyen nyugodtan.
A mi hajunk is itt lenne.
És mi már nem lennénk itt."