»A monodrámához személyes történeteket használtunk fel, de a nézők nem tudják, mi a valóság és mi a fikció. A magyar Belmondó olyan, mint egy halmozottan problémás ember terápiája. Szó esik a testvérek közötti konfliktusról, szexről, nőkről, alkoholról. A kőkemény történetek ugyanakkor önironikusak, tanulságosak és mulatságosak. A nézők helyenként magukra ismerhetnek, de mivel mindez nem velük történik, nevetni tudnak a tragikomikus eseményeken. Talán a közönségnek is terápia ez a monodráma. A magyar Belmondót a közelmúltban bemutattuk a Magyar Pszichiátriai Társaság 120 fős szakmai konferenciáján is. Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk a kerekasztal-beszélgetésen az orvosoktól, akik a terápiákon naponta találkoznak hasonló betegekkel. Izgalmas vita alakult ki arról, vajon hol van a színház és a pszichiátria közötti határvonal. A szegedi Thealter Fesztivál közönsége is jól reagált a rendhagyó előadásra. Ezek az élmények megerősítettek minket abban, hogy jó úton járunk« – mondta Baksa Imre, az előadás főszereplője.
»Valahogy úgy vagyunk, hogy ha az embertársunkat rosszabb állapotban látjuk, mint saját magunkat, egyből visszatér az életkedvünk.«
»Az istenek mindig azt veszik el az embertől, amit legjobban akar.«
Csak 18 éven felülieknek ajánlott!
