A kaukázusi krétakör- N.SZ

Háború van, a város lángokban áll. Mindenki fejvesztve menekül. A kormányzóné is, akinek hátra hagyott csecsemőjét szolgája, Gruse magához veszi. A lány a sajátjának mondja gyereket, ám az újra feltűnő vőlegénynek hiába bizonygatja az ellenkezőjét. Amikor a kormányzóné újra magának követeli a gyereket, Acdak, a bíró a kaukázusi kör középre állítja a kisfiút, és az „anyák” húzni kezdik… Bertolt Brecht meséje a háború iszonyatában megőrzött szeretetről és emberi méltóságról.

További infó:

Bertolt Brecht egyik legismertebb drámája A kaukázusi krétakör, amelyet nem sokkal a II. világháború befejezése előtt, 1945-ben írt az Egyesült Államokban, bemutatója pedig az általa alapított Berliner Ensemble-ben volt 1954-ben. E művében mutatkozik meg legkézzelfoghatóbban a szerző „epikus színházról” vallott koncepciója, ami Brecht dramaturgiájának egyik alapvető jellemzője. A darab ihletforrása egy ősi kínai legenda, illetve Salamon király bibliai példázata, amelyben az anyaság eldöntéséhez az asszonyokat egy kegyetlennek tűnő rituális próbának vetik alá.

Brecht a polgárháború sújtotta Grúziába helyezi a cselekményt, melynek során az ország kormányzóját, Georgi Abasvilit a hatalomra törő Herceg megöleti, a várost pedig felgyújtják. A menekülő kormányzóné, Natella magára hagyja kisfiát, akit viszont a jószívű szolgálólány, Gruse Vacsnadze vesz magához. Innentől kezdve saját gyermekeként neveli odaadóan, vállalva minden nehézséget, és még azt is, hogy ezzel összetöri szerelme, Szimon Csacsava szívét. Azonban a háborút követően a kormányzóné visszatér, és önmagának követeli vér szerinti gyermekét. A feloldhatatlannak tűnő dilemma megoldását Azdakra, a közösség bírójára bízzák, aki egy ősi próbatétel, a „kaukázusi krétakör” segítségével igyekszik igazságot tenni a két asszony között.

Vajon mi az erősebb – a szeretet gyöngédsége vagy a vér szerinti kötelék joga? Lehet-e igazságot tenni a kétféle anyai szív között? Brecht népszerű darabja e fájdalmas erkölcsi kérdésekre keresi választ. 

„Bármely háborút, bármely veszteséget csakis a jóság által lehet helyrehozni”

– mondja az előadás rendezője, Avtandil Varszimasvili a grúz színházi élet kiemelkedő alakja, a Tbilisziben működő Gribojedov Állami Színház művészeti vezetője és a saját alapítású Liberty Theatre igazgatója. Emellett a Sota Rusztaveli Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakának tanszékvezetője, valamint több sikeres játék- és dokumentumfilm alkotója.

A magyar szöveget Nemes Nagy Ágnes és Garai Gábor fordításának felhasználásával írta Kozma András

Gruse Vacsnadze, konyhalány: Katona Kinga

Szimon Csacsava, a palotaőrség katonája: Bordás Roland

Azdak, a falu jegyzője: Trill Zsolt

Georgi Abasvili, kormányzó: Berettyán Sándor

Natella, a kormányzó felesége: Szász Júlia / Barta Ágnes

Bizergan Kazbeki / Gigi ügyvéd / Beteg: Farkas Dénes

Lavrenti, Gruse bátyja / Öreg tejárus / Öreg paraszt / Fogadós: Szarvas József

Salva, rendőr: Kristán Attila

Gruse „anyósa” / Idős feleség: Szűcs Nelli

Joszif, Gruse „férje” / Gogi, a kormányzó adjutánsa / Orvos / Katona / Menekült / Fiatal paraszt: Herczegh Péter

Gazdag paraszt / Herceg / Idős férj: Varga József

Arszen Kazbeki / Őrvezető / Menekült: Szép Domán

Fafej, közkatona / Katona / Lovászfiú: Kovács S. József

Aniko, Lavrenti felesége / Dajka / Szakácsnő / Parasztasszony / Grúzia anyácska: Szilágyi Ágota

Zsuzsuna / Fiatal lány / Parasztasszony / Tiktárnő: Martos Hanga

Katona / Fiatal paraszt: Madácsi István

Díszlet- és jelmeztervező: Avtandil Varszimasvili

Jelmeztervező asszisztens: Gyöngyösi Renáta

Zene: Gia Kancseli és grúz népzene

Dramaturg: Kozma András

Súgó: Sütő Anikó

Ügyelő: Dobos Gábor, Géczy István, Ködmen Krisztián

Rendezőasszisztens: Kernács Péter

Rendező: Avtandil Varszimasvili