A "felesleges" brácsa (10-15 éveseknek)

J. S. Bach:
    3. (G-dúr) brandenburgi verseny, BWV 1048 – 1. tétel
Bartók:
    44 duó két hegedűre, BB 104 – részletek (átirat két brácsára)
Dohnányi:
    C-dúr szerenád, op. 10 – 2. tétel
Dvořák:
    12. (F-dúr) vonósnégyes, op. 96 („Amerikai”) – 1. tétel
Mozart:
    c-moll vonósötös, K. 406 – 1. tétel
J. S. Bach:
    3. (G-dúr) brandenburgi verseny, BWV 1048 – 3. tétel

Bársony Péter és a Zeneakadémia brácsa szakos hallgatói: Kindlinger Jessica, Zsótér Zsófia, Dauner Kinga, Bor Péter, Guilherme Cardoso Bomfim Kruppa vonósnégyes: Kruppa Bálint, Osztrosits Éva (hegedű); Kurgyis András (brácsa); Fejérvári János (cselló) A Zeneakadémia hallgatóiból alakult kamarazenekar Mesélő: Eckhardt Gábor

Miért van szükség karmesterre, ha olykor nélküle is működik egy zenekar? Mi a szerepe a kottának a klasszikus zenében, ha számos zenekultúra (népzene, jazz, gregorián stb.) el van és volt nélküle? Milyen feladatai vannak egy operarendezőnek, és vajon hiányozna-e az énekeseknek és a közönségnek, ha nem lenne? Mit csinál a zenekarban a brácsa, ha dallamot is ritkán kap, és a basszust sem ő játssza? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Zeneakadémia ifjúsági sorozata, amelynek negyedik alkalmával a Liszt-díjas brácsaművész, Bársony Péter és zeneakadémista növendéke nyújtanak bevezetést a brácsa lenyűgöző világába. A koncert során ki fog derülni, hogy a brácsa miben tud többet a hegedűnél (vagy éppen a csellónál), s hogy miért van az, hogy bár a brácsásokról szól a legtöbb muzsikus-vicc, és látszólag alárendelt a szerepük a zenében, valójában számos nagy zeneszerző – például Bach, Mozart, Schubert, Mendelssohn vagy Hindemith –, ha tehette, mégiscsak brácsán játszott. A hangversenyen a mesélő szerepét a Zeneakadémia zongoratanára, Eckhardt Gábor ölti magára.