A Bastille lerombolása, avagy az utolsó vacsora

Megnyugtató, ha az ember szülei évtizedek után is békében, szeretetben élnek együtt. Szinte egyszerre lélegeznek, ismerik egymás minden mozdulatát, fel vannak készülve minden sóhajra, horkolásra, tüsszentésre. Most új otthonban kezdenek új életet, hiszen a gyerekek felnőttek, élik a saját életüket. Vagy ez mégsem ilyen gömbölyű?

Egy magányos csavargó, akinek semmije sincs – csak a szíve. Egy árva kisfiú, aki minden szeretetre éhes. Egy hideg, szürke utcán a sors egymás útjába sodorja őket. Nincs pénzük, és életük korántsem mentes a kihívásoktól, mégis van valamijük, ami mindennél többet ér: egymás.