Dózsa László (Budapest, 1942. október 12. –) 1956-os szabadságharcos, színész, rendező, érdemes művész. Dózsa Zoltán (1968) színész édesapja.
Fiatalkora:
Budapesten született artista családba, és nagyon korán kapcsolatba került a színjátszással: három évesen már ő is fellépett. A család a Népligetben élt, míg az ottani komédiás…
Harsányi Gábor: BAZI NAGY MAGYAR LAGZI zenés vígjáték két részben (Pódium Színház)
Dózsa László (Budapest, 1942. október 12. –) 1956-os szabadságharcos, színész, rendező, érdemes művész. Dózsa Zoltán (1968) színész édesapja.
Fiatalkora:
Budapesten született artista családba, és nagyon korán kapcsolatba került a színjátszással: három évesen már ő is fellépett. A család a Népligetben élt, míg az ottani komédiás telepet a Rákosi-korszakban fel nem számolták. 1952-ben a családot egy bérházba telepítették, ahol házmesteri feladatokat láttak el. Dózsa ebből eredően már gyerekként tanúja lett a csengőfrásznak nevezett terrornak, annak, ahogy az ÁVH-sok kora hajnalban leptek meg és hurcolnak el polgárokat.
Részvétele az 1956-os szabadságharcban:
14 évesen a Lehel téren keveredett bele a szabadságharcba, a Szövetség utca és a Rákóczi út kereszteződésénél harcoló, az akkori Divatcsarnokot védő csoport tagja lett. 1956. november 5-én elfogták és társaival együtt az utcán kivégző osztag elé állították. A csoport minden tagja meghalt, kivéve őt. A Szövetség utcai kórházba szállították, ahonnan az ÁVH-sok november közepén áthurcolták a Mosonyi úti rabkórházba.
Kihallgatása során a kihallgató majdnem halálra verte: a kínzás során feje rúgások következtében olyan súlyosan megsérült, hogy a klinikai halál állapotába került. Temetésére a Fiumei úti temetőben egy tömegsírban került sor, ahol testére meszet öntöttek. A sírásó észrevette, hogy mozog és – a tiltás ellenére – megmentette attól, hogy élve eltemessék. Életét a Szabolcs utcai kórházban egy nyolc órás műtét során mentették meg. Koponyáját fémlemezzel foltozták ki, amit azóta is visel.
A kádári megtorlás során nem találták meg, mivel a nyilvántartásban kartonján az szerepelt, hogy meghalt és eltemették.
Pályafutása 1956 után:
Előbb postai segédmunkás volt, majd jelentkezett a Rózsahegyi Kálmán és felesége vezette színiiskolába. Miután az asszony meghalt, leadták a tanulók névjegyzékét a Színház-és Filmművészeti Főiskolára, de egyedül csak őt vették fel a névjegyzékben szereplők közül, 1963-ban. Mivel érettségi bizonyítványa akkor még nem volt, a Balettintézet levelező szakán érettségizett le. A Színiakadémia elvégzése után több színházban is játszott: a debreceni Csokonai Nemzeti Színház (1967–1970), a Madách Színház (1970–1980 illetve 1991-től), a Népszínház (1980–1983), a Nemzeti Színház (1983–1991) tagjaként.
Szerepeiből:
Színház:
Madách Imre: Az ember tragédiája (több szerep)
Shakespeare: Coriolanus (Brennus)
Tennessee Williams: Amíg összeszoknak (rendőr)
Szophoklész: Oidipusz király (karvezető)
Eugene O’Neill: Amerikai Elektra (Orin)
Benjamin Jonson: Volpone (Leone)
Gyurkovics Tibor: Nagyvizit (Dezső)
Film:
Szász Péter: Fiúk a térről (1967)
Gyarmathy Lívia: Álljon meg a menet! (1973)
Gábor Pál: A járvány (1976)
Sára Sándor: 80 huszár (1978)
Rényi Tamás: Élve vagy halva (1980)
Szalkai Sándor: Kojak Budapesten (1980)
Szőnyi G. Sándor: Csak semmi pánik (1982)
Simó Sándor: Viadukt (1982)
Fábri Zoltán: Gyertek el a névnapomra! (1983)
Televízió:
Hajdufy Miklós: Farkasok (1972)
Hungária Kávéház 1–6. (tévéfilmsorozat) (1976)
Bednai Nándor: Robog az úthenger (tévéfilmsorozat) (1976)
Vámos László: Sir John Falstaff (1977)
András Ferenc: Végkiárusítás (1978)
Horváth Ádám: Mire megvénülünk (tévéfilmsorozat) (1978)
Szalkai Sándor: Dániel (tévéfilmsorozat) (1978)
Karinthy Márton: Gazdag szegények (1980)
Bácskai Lauró István, Mészáros Gyula: Megtörtént bűnügyek (tévéfilmsorozat) A holtak nem beszélnek című része (1980)
Horváth Ádám: Petőfi (tévéfilmsorozat) (1981)
Böszörményi Géza: Hungarian Dracula (1983-ban készült, 1988-ban lett levetítve)
Horváth Tibor: Kémeri (tévéfilmsorozat) (1984)
Arthur Allan Seidelman: A Friendship in Vienna (1988)
Brian Gibson: Murderers Among Us: The Simon Wiesenthal Story (1989)
Rajnai András: Szent Gellért legendája (1994)
Fazekas Lajos: Kisváros (tévéfilmsorozat) (1998)
Rozgonyi Ádám: Az öt zsaru (tévéfilmsorozat) (1998)
Szinkron:
195 filmben 172 szerepet szinkronizált.
Elismerései:
1956-os emlékérem (2005)
Hűség a Hazához Érdemrend nagykeresztje (2005)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2006)
Szabadság Hőse emlékérem (2006)
Nagy Imre-érdemrend (2011)
Érdemes művész (2011)
