Két nagyon különböző, mégis egymásból táplálkozó zenei univerzum találkozik ezen az estén a Müpa színpadán: a Söndörgő, a balkáni és délszláv zenei hagyományok egyik legizgalmasabb magyar képviselője, valamint a világhírű Balanescu Quartet, amely mesterien hozza közel egymáshoz a kortárs klasszikus zenét és a határokat nem ismerő kreatív improvizációt.

Egy hangverseny, amelyet minden tulajdonsága alkalmassá tesz arra, hogy ünneppé váljon a közönség számára!

A belépést kivételesen engedélyezzük rizs, gyertya, újság vagy vécépapír hiányában is. Sőt, még a Rocky Horror Show kultusza ápolóinak körében népszerű jelmezektől is eltekintünk. A film alapjául szolgáló musical már 1973-ban a színházban kultusszá vált. Paródiával van dolgunk, amely a sci-fi és horrorfilmekből táplálkozik.

Huszonöt évvel ezelőtt négy kimagaslóan képzett francia zenész elhatározta, hogy a jazz szabadságát és a funk lüktetését az elektronika által kínált lehetőségeket kihasználva formálja új egésszé. A kísérlet sikerült, Párizsban megszületett az Electro Deluxe. Később James Copley amerikai énekes jóvoltából a formáció újabb területeket térképezett fel.

Elgar: e-moll csellóverseny, op. 85
Elgar: e-moll vonósszerenád, op. 20

Muzsikus famíliák nagyszerű fiai lépnek pódiumra ezen a koncerten a világ egyik legünnepeltebb zenekarának társaságában: a karmester családból származó Paavo Järvi és a hegedűművész szülők gyermekeként nevelkedett zongorista, Alexandre Kantorow.

Purcell: Music for the Funeral of Queen Mary – March, Z. 860
Elgar: Cockaigne-nyitány, op. 40
Britten: Peter Grimes, op.33a – Négy tengeri közjáték

Korunk páratlan operadívája, Anna Netrebko 2016-os első látogatása óta többször is diadalt aratott a Müpában. Bár a karmesterrel, Michelangelo Mazzával opera-előadásokban és koncerteken is számos alkalommal működött együtt, az orosz-osztrák szoprán fellépése a több évtizedes pálya ellenére is magában rejti a debütálás mozzanatát: az énekesnő életében először énekli Verdi Requiemjének szoprán szólamát!

Miles Davisnek, a jazztörténet egyik legjelentősebb alakjának 2026-ban lesz születése százéves jubileuma. Ebből az alkalomból indul közös turnéra a kortárs jazz sztártrombitása, Ambrose Akinmusire és a Brussels Jazz Orchestra, hogy ünnepeljék a műfaj óriását, tisztelegjenek életműve előtt, valamint azon is túlmutatva, az ő szellemében hozzanak létre új alkotásokat és invenciózus hangszereléseket, amelyek áthelyezik a kortárs jazz világába a trombita zsenijének zenéjét.

Legyen szó szövetről vagy irodalomról, az angol a kiváló minőség jelzője, és a szigetország zenéje is méltán kiérdemli ezt az elismerést.

Elgar: h-moll hegedűverseny, op. 61

Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor

Óvilági füllel nem egyszerű eligazodni a countryzene világában. Még meghatározni sem könnyű, mert hogyan is jön össze Johnny Cash, Bob Dylan, Nick Cave és Taylor Swift? A műfajnak ezer ága van. Mindenesetre egy 1925-ben Nashville-ben bejegyzett rádióadó, a Grand Ole Opry működésétől számítjuk a countryzene történetét.

A magyar közönség számára az Okvsho nem egyszerűen a vibráló európai jazzélet egyik legígéretesebb és legizgalmasabb szereplője.

Michael Mayo családi öröksége és tehetsége magától értetődő módon nyit számára utat a művészi kiteljesedés és a világhírnév felé. A Thelonious Monk Institute of Jazz Performance történetének harmadik végzett énekese az intézetalapító Herbie Hancock mellett a Kneebodyval, Christian Sandszel és Gretchen Parlatóval is dolgozott már.

Elgar: Civic Fanfare
Purcell: Abdelazer, Z. 570 – Nyitány és Rondó
Britten: Fiatalok zenekari kalauza (Változatok és fúga egy Purcell-témára), op. 34

Legyen szó szövetről vagy irodalomról, az angol a kiváló minőség jelzője, és a szigetország zenéje is méltán kiérdemli ezt az elismerést.

A hetvenes évek végén lelkesedésre adott okot, hogy egy új – ízig-vérig magyar – műfaj jelent meg a mozikban: az eastern (Talpuk alatt fütyül a szél, Rosszemberek). Rendezőjük, Szomjas György azonban a kritikai siker ellenére 1981-es filmjében egészen más irányba indult el.

Elgar: Pomp and Circumstance – induló, op. 39, No.1
Britten: Matinées musicales, op. 24
Britten: Simple Symphony, op. 4
Elgar: The Crown of India, op. 66 – March of the Mogul Emperors

Az Oscar-díjas Tan Dun kiemelkedő jelentőségű operája a keleti filozófiát a nyugati zene nyelvével ötvözi. A mű először hangzik el Magyarországon – méghozzá a szerző vezényletével. A VII. században játszódó történet egy japán herceg és egy kínai hercegnő szenvedélyes szerelmét, valamint a legendás Lu Yu-féle Teáskönyv utáni végzetes kutatásukat meséli el.

Elgar: a-moll zongoraötös, op. 84

A harmincéves jubileumát ünneplő Söndörgő az évad zenekara a Müpában, ennek okán több, a hagyományostól eltérő koncertet is adnak 2025-26 során. Ezek között lesz egy nemzetközi együttműködésre építő est, mégpedig a világhírű, progresszív jazz-funk-fúziós Snarky Puppy három kiváló hangszeresével, Michael League-gel, Jay Jenningsszel és Chris Bullockkal.

Egy éjszaka, három történet Memphisben. Három nézőpontból. Jim Jarmusch kitalált ehhez a filmhez egy végtelenül izgalmas történetmesélést. (Későbbi filmjeiben is gyakran választja a mesemondás szokatlan formáit.) Ráadásul ezt csak a második történetben leplezi le. Innen kezdve viszont másként nézzük a filmet. Gonosz egy trükk, mert arra késztet bennünket, hogy sokkal alaposabban figyeljünk a részletekre, az apró jelekre.

A Müpa és a Müncheni Rádió Zenekarának művészeti együttműködése eddig már két Verdi-ritkasággal örvendeztette meg a közönséget: 2018-ban A két Foscari, 2023-ban egy másik korai Verdi-opera, A lombardok csendült fel kiváló nemzetközi énekesgárda közreműködésével. Ivan Repušić fő-zeneigazgató választása ezúttal egy újabb csemegére, a Simon Boccanegrára esett.

A Kossuth-díjas Vujicsics együttes alapítótagja, a hetvenéves Borbély Mihály pályafutása során mindig azon dolgozott, hogy bemutassa a hangfolyamok útját azok forrása és deltavidéke között.

Ralph Bakshi nevét valószínűleg nem sokan ismerik, pedig a hetvenes évek elején még botrányt is kavart két animációs filmjével (Fritz, a macska; Heavy Traffic), amelyeket már-már felnőttfilmként emlegettek.

Martin Scorsese – Woody Allenhez hasonlóan – New York szenvedelmes szerelmese. Kétségtelen, hogy Scorsese nem ugyanazt a várost látja. Az ő városa piszkosabb, zaklatottabb, és kicsit több benne a bűn és a bűnöző. Scorsese otthonosan közlekedik Little Italyben, Alsó-Manhattanben. A New York, New York viszont világosan mutatja, hogy mindketten jazzrajongók.

A hárfán és theorbán játszó Christina Pluhar, valamint nemzetközi sikereket arató régizenei együttese, a L’Arpeggiata arról híres, hogy minden hangversenyprogramjuk egy-egy különleges projekt megvalósítása. Ezúttal a barokk operairodalom egyik legnagyobb remekművére, Henry Purcell Vergilius nyomán komponált Dido és Aeneas című operájára (1688) esett választásuk.

Már rég nem gondolhatunk Cécile McLorin Salvantra csupán úgy, mint a 2010-es Thelonious Monk Jazzénekversenyt megnyerő, ígéretes tehetségre. Mély érzelmeket és kifinomult gondolatokat közvetíteni képes, kifejező hangja, virtuóz improvizációi, bátor, kísérletező stílustársításai már egy újabb generáció számára jelentenek viszonyítási pontot.

A MET 2025-2026-os évadának kortárs újdonsága a művészettörténet alighanem leghíresebb festő házaspárját, Frida Kahlót és Diego Riverát állítja a középpontba.

Korosztály: 5-9 év

A Müpa tizenkilencedik éve irányítja a figyelmet a hazai jazztehetségekre a Jazz Showcase keretében. A már befutott előadók mellett az elmúlt években számos ifjú művészt sikerült bemutatni, akik elkápráztatták a zsűrit, és lefegyverezték a közönséget. Most különleges szerepben, egy megismételhetetlen nagyzenekart alkotva láthatjuk őket viszont, mint egy nagy család tagjait.

Tárkány-Kovács Bálint verseit elsősorban a Tárkány Művek lemezeiről ismerhette meg a közönség, ám ezek csupán három évtizednyi költészetének töredékét mutatják föl. Általában megzenésített versekről van szó, itt azonban olyan dalokról, amelyek megmaradtak versnek, mert ének helyett a beszéd maradt elsődleges médiumuk.

Elgar: Enigma-variációk, op. 36
Britten: Soirées musicales, op. 9