Ha Martonvásár, akkor Brunszvik család, és ha Brunszvik család, akkor Beethoven. Ez a kis település Brunszvik Antal által emelkedett ki az ismeretlenségből, amikor 1758-ban, mosoni birtokáért cserébe, megszerezte a Martonvásár körül elterülő mintegy nyolcezer holdas birtokot. A felvilágosult gondolkodású gróf rögtön nekilátott az egyrészt mocsaras terület rendezésének. Ennek keretében megkezdte a területek lecsapolását, fejlesztette az akkor meglehetősen elmaradott települést, és 1773-tól egy barokk stílusú kastélyt építtetett. A kastély körül – a terület eredeti tölgy-kőris-szil ligeterdeinek megtartásával – tájképi kert kialakítását kezdte meg, amelybe a kornak megfelelően vadgesztenyét, platánt telepített.A kertalapítót fia követte, aki klasszicista szellemben fejlesztette tovább a parkot. A területen átfolyó Szent László-patak felduzzasztásával tavat, rajta kis szigetet alakított ki, majd a kastélyt is átépíttette neogót stílusban. A parkba ekkor nagyobb exota-gyűjtemény és további lombosfák kerültek. Az arborétum máig megkapóan szép térszerkezete ekkor nyerte el végleges formáját. A természeti formákat követő romantikus tó, a kis hidakkal és a körülötte hajladozó szomorúfüzekkel, az ős öreg mocsári ciprus a tó mentén, a hatalmas atlaszcédrus, a belső tisztások és csendes kis zugolyok a nyár, bükk, éger, szil és más egzotikus fák ligetei között valóban üdítő sétára csábítanak. Ezt érezhette a fiatalabbik Brunszvik lányba szerelmes Beethoven is, aki többször is járt a család martonvásári birtokán. Ma a kastélyban levő Beethoven-emlékmúzeum és a kis tó szigetén kialakított Beethoven-hangversenytér őrzik emlékét.