Via crucis - Nagyheti hangverseny

Műsor:  Liszt Ferenc: Via crucis / Vajda János: Via crucis /  Arvo Pärt: The Beatitudes

Közreműködik: a Kodály Filharmonikusok művészei / Kodály Kórus Debrecen

Vezényel: Szabó Sipos Máté

Liszt Ferenc éppen 140 éve fejezte be kórusra, szólóhangokra és orgonára írt Via Crucis című passióját, mely Jézus keresztútjának tizennégy stációját beszéli el. Az akkor már abbévá szentelt Lisztet mélyen megérintette az a nagypénteki szertartás, melyet a római Colosseumban kiállított kálváriánál tartottak.  Ahogy a Via crucis előszavában írja, a fáklyafénynél végigjárt szertartás áhítatában, „mélyen elmerülve a szent vértanúk vérében” született meg a mű gondolata. Majd később egy közeli barát tragikus elvesztésének hatására készül el a remekmű, de a bemutatóra csak 90 évvel később, Budapesten kerül sor. A nagy gonddal, érett, tömör stílusban megírt, megrázó erejű alkotásban az idős szerző számos kifejezetten modern harmóniai eszközt használ, a drámaiság és az érzelmek képszerű megjelenítésére. A szöveget a Biblia, latin himnuszok és német evangélikus korálok felhasználásával Wittgenstein hercegné állította össze.

Liszt Ferenc műve ihlette Vajda Jánost, hogy megírja a maga Via Crucis-változatát. Kossuth-díjas zeneszerzőnk idén ünnepli 70. születésnapját és ebből az alkalomból állítottuk párba ezen az esten ezt a két alkotást. A foma és szöveg hasonlósága mellett Vajda passiójának zenei nyelvezete teljesen más. Az orgona, valamint egy fúvós kamaraegyüttes sűrű ritmikájú kísérete ellenpontozza a vokális szólamokat. A gazdag invenciójú zenei szövetben egy magyar népének hangjai is felsejlenek.

A megrendítő passiók fájdalmas hangját egy felemelően szép alkotással oldjuk fel a koncert végén. Liszt Ferenc is megzenésítette Christus oratóriumában Jézus hegyi beszédének a boldogságról szóló 8 mondatát.  Most azonban Arvo Pärt, észt zeneszerző különleges, áhítattal telt darabjának mélyen emberi hangjában gyönyörködhetünk, melyet a mű végén az orgona hangja koronáz meg.

VAJDA JÁNOS

1949. október 8-án született Miskolcon. Zeneszerzői munkássága számos zenei műfajra kiterjed. Jegyez operákat – mi több, a kortárs magyar opera egyik legfontosabb képviselője –, baletteket, nagyzenekari és kamarazenekari műveket, kórusműveket, dalokat, versenyműveket és szólóhangszeres darabokat. Kompozícióira a tonális zene jellemző, ily módon a hagyományokhoz kötődik. „Túl azon, hogy az ember alkotás közben a maga szükségleteit elégíti ki, nem szabad megfeledkezni az alapvető célról, vagyis másokhoz szólni, méghozzá olyan módon, amelyet mindenki megért” – mondta. Több művet komponált kifejezetten debreceni együttesek számára, így a Kodály Kórushoz is több művének ősbemutatója kötődik.

Számos elismeréssel tüntették ki. Megkapta az Erkel Ferenc- (1981), Bartók–Pásztory- (1990), Artisjus-díjakat (2008). 2003-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.