Szociopoly

Játsszák: Bass László, Fábián Gábor, Hay Anna, Jaskó Bálint

Asszisztens: Sápi Dalma
Látvány: Veronika Keresztesová, Bujtás Móni
Társasjáték és szakmai konzultáció: Bass László, Fodor Kata
Dramaturg: Róbert Júlia

A szöveget írta és az előadást rendezte: Fábián Gábor

A Szociopolyról

Ma Magyarországon a szegénység mintegy másfélmillió embert érintő probléma, a hivatalos adatok szerint minden negyedik gyerek szegény családban nevelkedik. 

Bár a legtöbb embert megrázza az Árvácska vagy Twist Olivér sorsa, amikor a ma szegényeiről kérdezünk meg egy átlagpolgárt, a szolidaritás helyett nagyon gyakran a kirekesztés szólamait fogjuk hallani: „ezek nem is akarnak dolgozni – aki akar, az azért talál magának munkát”, „a segélyekből vígan megélnek”, stb. 

A szegényellenes közhangulatot csak erősítik a média vagy a politika hatásvadász szólamai, a szegénységet kriminalizáló politikai döntések pedig egyre népszerűbbek a választópolgárok körében.

Mint minden előítélet rendszert, úgy ezt is a tapasztalatok hiánya, a torzított és tendenciózus információk táplálják. Tudományos előadásokkal, adathalmazokkal nem sokra megy az, aki szeretné megtörni ezt az ördögi kört. 

Az alkotóknak nem célja a szegénységből játékot csinálni. A már meglévő és tesztelt rendszert használja a hozzáadott színház eszközökkel arra, hogy a munka, a pénz és az erőforrások nélküli életben maradás helyzetét átélhessék a résztvevők. A játék konstruálta valóságban mindenki szegény lesz egy órára. Mindenki maga hozhat döntéseket: akar-e feketén dolgozni, befizeti-e a villanyszámláját, fordul-e uzsoráshoz kölcsönért? Ha egy játékos átéli, hogy csak rossz alternatívák közül választhat, hogy mennyire kiszolgáltatottá válik egy ember a szegénység bilincseiben, hogy mire is elég a segély vagy a családi pótlék, akkor van reményünk arra, hogy a biztonságos közhelyek megrepedezzenek, és a közösség az intolerancia helyett a szolidaritást válassza. 

A Szociopoly egy észak-magyarországi kistelepülésen játszódik. Szereplői a településen élő emberek: a falu elitje (a polgármester, a vállalkozó és az orvos), az ott működő intézmények dolgozói (a rendőr, a tanítónő, a védőnő, a boltos és a kocsmáros) és a faluban élő (többségében szegény) emberek, akik közül néhányat színészek alakítanak, de a falu lakóinak többségét a nézők személyesítik meg.

Játékidő

A program során négy hetet játszunk végig, ami alatt a résztvevőknek meg kell élniük a játék adta keretek között: két gyereket nevelnek, munkanélküliek, esetleg közmunkára vagy alkalmi munkára számíthatnak, de minden héten be kell vásárolniuk, ki kellene fizetniük a lakásuk rezsijét, illetve az esetlegesen felmerülő más kiadásaikat is. A játék elején megkapják az összes olyan segélyt, támogatást, amihez ma Magyarországon egy ilyen család hozzájuthat.

A darab rövid jelenetek sora: a néző van, hogy egy orvosi váróban találja magát, ahol ő is a jelenet szereplőjévé válik, és eldöntheti, hogy kiváltja-e a neki felírt gyógyszert, vagy sem? Tanúja lehet egy beszélgetésnek, ahol a helyi vállalkozó munkát ajánl valakinek, majd őt is megszólítja: akar-e jönni dolgozni, és ha igen, milyen feltételekkel? Hogy éppen milyen szituációba kerül a néző, azt mindig a szerencse dönti el.

Kikkel játszható a Szociopoly? - Jobban mondva, kikkel nem? 

Semmi esetre sem mélyszegénységben élőkkel, hiszen ők sokkal többet tudnak a témáról, mint mi. A játékba egyrészt olyan középiskolás diákokat kívánunk bevonni, akiknek nincs vagy csak felületes tudásuk van a magyarországi mélyszegénységről, másrészt olyan felnőtteket, akik valamilyen munkakapcsolatban állnak a szegényekkel, például kistérségi gyerekesély programok dolgozóit (szociális munkások, önkormányzati dolgozók vagy akár rendőrök).

Háttér:

A Szputnyik Hajózási Társaság (2015. március 31-én megszűnt független társulat) évek óta kiemelt figyelmet fordít a színházi nevelési programra is. Először 2012-ben készített diákoknak előadást. Ez volt az Antigoné c. produkció Gigor Attila rendezésében, amit egészen az elmúlt évadig játszottak. Ezt követte Fábián Gábor Pirézek című színházi nevelési programja, majd a Kerekasztal Színházi Nevelési Központtal közösen létrehozott Hosszabbik út, amit szintén Gigor Attila rendezett. Mindhárom előadás járta az iskolákat, népszerű volt a tanárok körében, szerepelt fesztiválokon, különböző ifjúsági szemléken, az alkotók díjak, elismerések formájában jó visszajelzéseket kaptak. 

Fábián Gábor és Pass Andrea, a Szputnyik Hajózási Társaság két tagja egy külön csapatot alkotva útnak indították a Mentőcsónakot. A 2014-2015-ös évadban olyan aktuális társadalmi problémákkal foglalkoznak színházi formában, mint a magyarországi mélyszegénység, az előítéletesség, a rasszizmus, vagy a kivándorlás problematikája. Az első állomás a Szociopoly volt, majd ezt követte az Újvilág, amit március 23-án mutattak be a Jurányi Házban.

játékidő: 2 óra 20 perc (szünet nélkül)

Az előadást 17 éven felülieknek ajánljuk!

támogatók: SÍN, FÜGE, Polgár Krisztina Emlékalap