A kilencvenes évek első felében Budapesten virágzott az alternatív-underground rockzenei színtér, melynek a Quimby megkerülhetetlen színfoltja lett. 1995-ben, amikor első lemezük, a Jerrycan Dance kijött, még angolul írták számaikat, és ebben nem csak zenei befolyásaiknak volt szerepe, hanem a kelet-európai undergroundból való kitörés vágyának is.
Amit érdemes tudni:
Az 1996-os Majom-Tangó , majd az azt követő Diligramm, Ékszerelmére, Morzsák és szilánkok illetve végül a 2002-s Káosz Amigos a multinacionális Universal kiadónál látott napvilágot, de a mainstreamtől továbbra is távol maradt a zenekar. „Máshová tartozunk – mondta erről Kiss Tibor. Annyi közünk van a szórakoztatóiparhoz, mint egy alkoholistának a bormaffiához. Issza a levét. A mienk egy ösztönös kis zenekar, leszakadt körülményekkel; próbáljuk az egyszerű kis érzéseinket valahogy elmondani, ugyanúgy, ahogyan annak idején elkezdtünk egy garázsban muzsikálni. Semmi különbség nincs.”
A 2001-es Morzsák és szilánkok albumra alakult ki a Quimby mai felállása: ekkortól játszik benne a trombitás Kárpáti József (a dobos Gerdesits Ferenc a Majom-Tangó, a billentyűs Balanyi Szilárd a Jerrycan Dance albumon szerepelt először). A folyamatos megjelenéssel és a szakmai elismerésekkel azonban korántsem párosult egzisztenciális biztonság, és erre majdnem ráment a zenekar – 2003-tól Kiss Tibor idegkimerültsége miatt egy hosszú év szünet következett.
Ebből a hullámvölgyből szerencsére egyenest a csúcsra vezetett az út. A 2005-ös Kilégzés című album megjelenése után kirívóan megugrott a zenekar népszerűsége, anélkül, hogy változtatott volna – Kurt Weilltől, Tom Waitstől és Nick Cave-től ihletett, de már régóta a maga saját nyelvén beszélő – stílusán. Ahogy 2010-es albumuk, a Kicsi ország és 2011-es Instant szeánsz című koncertlemezük is tanúsítja, hál’ isten, vannak csodák.
Nemrégiben új dallal, a Kivándorló Blues-zal jelentkeztek, melynek videóját az a Vandad Kashefi jegyzi, aki korábban az Anormal Sessions keretében a Legyen vöröshöz készített klipet, hamarosan jön új stúdióalbumuk, és augusztus elejére várható a pályafutásukat feldolgozó riportkötet megjelenése is.
Muzsikás:
A hagyományos magyar népzene az egyik legjelentősebb nemzeti értékünk, igazi hungarikum. Hogy a világ erről már tudomást szerzett, nagyban köszönhető a Muzsikás nemzetközi fogadtatásának és sikereinek. Évtizedek óta jelen vannak a világ legjelentősebb fesztiváljain és legpatinásabb koncerttermeiben - mint a legismertebb és legkeresettebb magyar népzenei együttes. A hagyományos magyar népzenét, mint minden más zenei műfajjal egyenértékű zenét elfogadtatták a világgal, felléptek Amerikától Japánig, Hongkongtól Tajvanig, Malajziától Ausztráliáig, Stockholmtól Madridig. Olyan hangversenytermeket töltöttek meg és arattak fergeteges sikereket, mint a londoni Queen Elisabeth Hall és a Royal Festival Hall, az amszterdami Concertgebow, a párizsi Théâtre de la Ville, a római Santa Cecilia nagyterme vagy – hogy a leghíresebbet említsük – a New York-i Carnegie Hall. A népzenei-világzenei közösségen túl befogadta őket a komolyzene hallgatósága, hiszen ennek olyan jeles képviselőivel koncerteztek, mint Jandó Jenő és Schiff András zongoraművészek, a Bartók és a Takács vonósnégyes, a BBC Skót Szimfonikusok, a London Sinfonietta vagy Alexander Balanescu hegedűművész.
Legfontosabb pillanat:
A Muzsikás együttest 1973 nyarán alapította Sipos Mihály, ifj. Csoóri Sándor és Hamar Dániel. Éri Péter és Sebestyén Márta csatlakozásával 1980-ra jött létre az a legendás ötös, amely a zenekar legnépszerűbb nagylemezeit készítette. Ifj. Csoóri Sándort 1997-ben Porteleki László váltotta fel, vele készült a pályafutásuk szakmai csúcspontját jelentő Bartók album. Sebestyén Mártával 2008-ig dolgoztak együtt. 2005-től gyakori vendégük Petrás Mária moldvai születésű keramikus-iparművész, énekes. Munkásságukat 1995-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1999-ben Kossuth-díjjal, 2008-ban Prima Primissima-díjjal ismerték el. Szintén 2008-ban az európai zenekarok közül elsőnek a Muzsikás kapta meg a legrangosabb nemzetközi világzenei elismerést, a WOMEX-díjat.
Amit érdemes tudni:
A fennállásának negyvenedik évfordulóját a Szigeten ünneplő zenekar jubileumi koncertjére meghívta számos hazai és külföldi zenészbarátját; vendégeik közt az egyszerű falusi zenészek és énekesek éppúgy megtalálhatók, mint a kimagasló tudású zongoraművész, Jandó Jenő, a világ legjobb ütősegyüttese, az Amadinda, továbbá olyan világsztárok, mint a Londonban élő hegedűművész, Alexander Balanescu, vagy az amerikai Woven Hand rockegyüttes. Ünnepi műsoruk gerincét most is a hagyományos előadásban megszólaló magyar népzene teszi ki, mely egyszerre ősi és modern, tradicionális, illetve aktuális. Ennek megfelelően megszólal majd olyan zene is, mely zenei vagy lelki értelemben kapcsolódik a Muzsikáshoz; többek között Bartók egyik zongoraműve, az Amadinda fergeteges ütős darabja, Balanescu hegedű-improvizációja, valamint a Woven Hand Muzsikás dallamra épített rockzenéje. Emellett dudások, tekerőlantosok és táncosok teszik az ünnepi koncertet még színesebbé.
Legfontosabb számok:
Régen volt, soká lesz, Repülj madár, repülj!, Hidegen fújnak a szelek, Azt gondoltam eső esik, Adjon Isten minden jót, Hulljatok levelek, Istenem, Istenem
