Szentivánéji álom

„E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William”

Ezt a Cseh-Bereményi szerzőpáros állította, ami igazán nem szép tőlük: egy ekkora döher klasszikust csak úgy leravaszozni, nahát… Viszont igaz, amit állítanak: Shakespeare, amellett, hogy nagy döher klasszikus, és avatott ismerője az emberi léleknek, valamint utóbbi legnemesebb megtestesülésének, a politikának, igenis, hogy ravasz volt, nem kevéssé – és talán épp a Szentivánéji álom a legravaszabb műve. Külön ravaszság, hogy a Szentivánéji, úgy tudja az irodalomtörténet (eme márványba vésett pletykagyűjtemény), megrendelésre született, egy házasság alkalmából, nászajándék gyanánt. Ehhez képest elég cifrákat állít a házasság intézményéről.

Meg az előzményéről, a szerelemről is: elmondja mindennek, leszedi róla a keresztvizet, elmebajnak – gyönyörű, de mégiscsak elmebajnak – állítja be, dilinek, ami kiűzi az emberfiát-, illetve lányát a normális emberek társadalmából, bekergeti az erdőbe, ahol aztán megnézheti magát, mintha csak görbe tükröt tartana elé az erdő. Olyan görbét, hogy szinte visszagörbül egyenesbe – hogy tisztán és világosan lássuk benne önmagunkat. Hogy milyenek vagyunk. Hogy legyünk akár tündérek, akár királyok akár tisztes polgárok, még a szerelem sem képes embert faragni belőlünk, és megszabadítani a csalás és az árulás stigmájától – és úgy biztosíthatjuk magunknak a nyugodt és békés házasságot, ha fegyverrel megyünk leánykérőbe; aztán megfosztjuk házastársunkat minden olyan örömétől, aki vagy ami nem mi vagyunk. Legyünk akár polgárok, akár királyok, akár tündérek – hisz mindnyájan emberek vagyunk.

Ezer szerencse, hogy vannak, akik sem ezek, sem azok, de még amazok sem: csak kérges kezű, kérges agyvelejű melósok, akik a maguk setesuta módján valahogy mégiscsak helyrepofozzák az erkölcsi és érzelmi világrendet; akik képesek felülemelkedni a hatalmi harcokon az eredmény – a színielőadás – érdekében; és megmutatni, hogy a szerelem, minden elmebaj-jellege ellenére, mégiscsak kiérdemli a jutalmát, legyen az halál – vagy taps az előadás végén.

William Shakespeare: Szentivánéji álom

bemutató 2021. december 18.

Szereplők:

Théseus, Oberon | Ilyés Róbert
Hippolyta, Titánia | Takács Katalin
Philostratus, Pukk | Fekete Ádám m.v.
Lysander | Fröhlich Kristóf
Demetrius | Chován Gábor
Hermia | Hartai Petra
Heléna | Spolarics Andrea
Égeus | Lugosi György m.v.
Böröndi Bence, színész | Böröndi Bence
Bárnai Péter, rendező, Mustármag | Bárnai Péter m.v.
Hajmási Péter, színész, Porszem | Hajmási Péter m.v.
Laboda Kornél, dramaturg, Rózsabimbó | Laboda Kornél m.v.
Szőts Orsi, asszisztens, Borsóvirág | Szőts Orsi
Dióssi Gábor, színész, Pókháló | Dióssi Gábor m.v.

Alkotók:

Fordító | Nádasdy Ádám
Dramaturg | Komán Attila
Díszlettervező | Devich Botond
Jelmeztervező | Szakos Kriszta
Világítás | Sokorai Attila
Zenei vezető | Józsa Tamás
A rendező munkatársa | Juhász Gabriella
Súgó | Szabó Brigitta
Rendező | Fehér Balázs Benő

Fotók: Borovi Dániel