Sokszor nem halunk meg

„Senki. Szólítsatok senkinek.” 

Tompa Andrea regénye 1944-ben kezdődik Kolozsváron, a gettósítás idején, és a kilencvenes évek elején fejeződik be, a diktatúra alól felszabadult Erdélyben. Középpontjában egy nő áll, akit zsidó édesanyja csecsemőként rábíz a székely cselédre, hogy megmentse az elhurcolástól. A gyermek ebben az új családban nő fel új néven, és színésznő lesz, aki színházi szerepeiben és egész életében a saját identitását kutatja. Előadásunk a történet kevert nyelvű, kevert identitású közegében többnyelvű, többnemzetiségű alkotócsapattal keresi az elhallgatás, a múlttal való szembenézés kérdéseire a saját válaszait. 

„Három nagy témát fonogattam valójában: a sors és származás kérdését, az örökbefogadást és a színházat, mint lehetőséget arra, hogy valamit megtudj magadról olyan módon, hogy mindig másban merülsz alá. (...) Nagyon fontos kiindulópont volt az, hogy a múlt elveszett. Egy fekete lyuk keletkezett azzal, hogy tízezreket hurcoltak el ebből a városból. Nem csak ennek a gyermeknek a szülei tűnnek el, sokan mások vesznek oda nyomtalanul. A pusztulás akkora, hogy mindenkit érint: a szereplők közül soknak a múltja homály, hazugság, szerepjáték, identitásváltás és minden egyéb. Tehát ami eltűnt, az eltűnt, azt kell megélni, hogy nincs, és nem lehet oda semmit tenni helyette.”
Tompa Andrea  
(részlet a transtelex.ro interjújából) 

Szereplők: Takács Nóra Diána, Szandtner Anna, Szaplonczay Mária, Friedenthal Zoltán, Ioana Niţulescu, Florian Thongsap Welsch

A Goethe Intézet (Nemzetközi Koprodukciós Alap) együttműködésével megvalósuló projekt.
Az előadás a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósult meg. 
Az előadás az Európai Unió pénzügyi támogatásával jött létre, ugyanakkor a benne kifejtett nézetek nem tekinthetők az Európai Unió hivatalos véleményének.