Siena - La Veronal (ES)

Szöveg és dramaturgia: Pablo Gisbert - El Conde de Torrefiel, Roberto Fratini

Táncosok: Inma Asensio, Laia Duran, Cristina Facco, Cristina Goni, Anna Hierro,

Ariadna Monfort, Lorena Nogal, Manuel Rodriguez, Marina Rodriguez és Sau-Ching Wong

Segédrendező: Tanya Beyeler

Tanár: Cristina Facco

Tér és világítás tervezés: La Veronal és Enric Planas

Narráció: Victoria Macarte és Benjamin Nathan Serio

Fényképezte: Jesús Robisco, Edu Pérez és Quevieneelcoco

Gyártásvezető: Juan Manuel Gil

A barcelonai Mercat de les Flors (Spanyolország) és a helleraui Európai Művészeti Központ, Drezda, (Németország) koprodukciójában.

A Modul-Dance, El Graner, La Caldera, Centro de Artes Performativas do Algarve - Faro (Portugália), Duncan Dance Center – Athén (Görögország), Dance Ireland - Dublin (Írország) közreműködésével.

Készült a Modul Tánc Európai Projekt keretében, az EU Kultúra Program támogatásával.

Egy asszony ül a képtárban, és odaadóan tanulmányoz egy festményt. Az ajtóban egy férfi áll, és a jelenetet figyeli. Így kezdődik a La Veronal produkciója, mely az olaszországi Siena városába visz el bennünket, hogy elgondolkozzunk az emberi test fogalmáról. A test mindig  is magán viselte a múló századok jegyeit, a művészet pedig a test anyagát mindig olyan formába öntötte, amely szerinte az adott kort tükrözte, míg a művészek  a test segítségével  tudták megérteni és megmutatni a kor lényegét.

A valenciai születésű Marcos Morau koreográfusi munkássága olyan neves városkohoz köthető, mint Barcelona, Valencia és New York, ám az elmúlt években koreográfus-asszisztensként a Nederlands Dans Theatre 2 és az IT Dansa táncegyütteseknél is közreműködött. A táncművészet mellett a fotográfiában és drámában is jártas Morau 2005-ben megalapította a táncosokból, a filmes és színházi szakma képviselőiből álló La Veronal társulatot. A La Veronal művészeti koncepciója az expresszív média és a különboző kulturális vonatkozások – főként filmes, irodalmi, zenei és fotográfiai – folyamatos elemzésén alapszik. Mindez egy erős narratív nyelvezetre épül, olyan globális művészeti tereket létrehozva, amelyek az együttes darabjainak belső világát formálják. Marcos Morau számos hazai és nemzetközi koreogáfusi verseny díját elnyerte; nevéhez olyan sikeres darabok fűződnek, mint  Svédország (2008), Maryland (2009), Finnország (2010), Oroszország (2011) és a Barcelonaban bemutatott Izland (2012).