Schumann zongorás kamarazenéje / 6. (Összkiadás élőben)

Schumann: Mese-elbeszélések, op. 132
Schumann: Fantáziadarabok, op. 73
Schumann: Andante és változatok, op. 46
SZÜNET
Schumann: Esz-dúr zongoraötös, op. 44

Veronika Eberle, Környei Zsófia (hegedű), Tabea Zimmermann (brácsa), Christoph Richter, Devich Gergely (cselló), Zempléni Szabolcs (kürt), Jörg Widmann (klarinét), Várjon Dénes, Simon Izabella (zongora) A sorozat szerkesztője Várjon Dénes

Aki kedveli a Mozart kedvenc tekejátéka nyomán elkeresztelt Kegelstatt-triót (meg persze Schumannt), ne hagyja ki az Összkiadás élőben sorozat zárókoncertjét: ennek nyitószámában, az 1853-as Mese-elbeszélésekben ugyanis ugyanaz a különleges hangszerösszeállítás (brácsa-klarinét-zongora) hallható, mint Mozart művében. Ugyanezen instrumentumok közül lehet válogatni az 1849-ben írott Fantáziadarabok előadásakor is: Schumann eredetileg klarinétra és zongorára szánta művét, de a fúvós szólam brácsán (vagy csellón) is megszólaltatható. Még különlegesebb összeállítású csoport: két zongora, két cselló és egy kürt dús hangja simul össze az Andante és változatokban (1843), amelyben a prímet kétségkívül a zongoristák viszik, ám egy lélegzetelállító pillanatban a csellók csomagolhatják ki Schumann szokásos „meglepetéseinek” egyikét (ezúttal az Asszonyszerelem, asszonysors című dalciklusból). A hangverseny zárószáma az Esz-dúr zongoraötös, amely nem csupán a schumanni életmű „kamarazenei éveként” számon tartott 1842-es esztendőnek, de a szerző zongorás kamarazenei œuvre-jének is koronája.