Az 1790-es években Bécsben Mozart egykori tanítványa, Joseph von Eybler
négyszólamúvá - azaz négy énekes szólistára és négyszólamú kórusra -
írta át az eredetileg csupán szoprán- és altszólóra és vonósokra írott
partitúrát, egyben jelentősen megnövelte a közreműködő zenekar
létszámát. A hangszerelésen további változtatásokat végzett Ignaz Ritter
von Seyfried, majd néhány évtizeddel később Otto Nicolai is. Így
született meg az a rendkívüli változat, amely előadásunkban
Magyarországon most először lesz hallható.
Joseph Haydn valamikor az 1750-es években, feltehetőleg Bécsben
ismerte meg Pergolesi Stabat Materét, amely mű egész életére óriási
hatást gyakorolt: nemcsak a vokális, hanem a szimfonikus Haydn-életmű
szinte minden f-moll hangnemű pillanatában kimutatható Pergolesi hatása.
Amikor 1767-ben megírta saját Stabat Materét, elsősorban Pergolesi műve
szolgált számára mintául. E Haydn-partitúráról Johann Adolph Hasse is
méltató levelet írt, amelyre Haydn egész további életében nagyon büszke
volt. Ugyanakkor a Stabat Mater - elsősorban párizsi előadásai által -
egyike volt Haydn azon kompozícióinak, amelyek megalapozták szerzőjük
európai hírnevét.
Koncertünk a Les deux Stabats ("A két Stabat") címet viseli: az
1780-as években így hirdették azokat a párizsi templomi hangversenyeket,
amelyeken Pergolesi és Haydn Stabat Materei egymás után, egy este
voltak hallhatóak. E koncertek korabeli népszerűsége egészen rendkívüli
volt, s bár a rendezők mindent megtettek, hogy további olyan "kortárs"
Stabat Matereket találjanak, amelyek e műsorba illeszthetőek, egyedül
Haydn műve volt képes tartósan megőrizni népszerűségét a nála 41 évvel
korábban született, zseniális Pergolesi-opus mellett. Mai műsorunkkal a
forradalom előtti utolsó évtized e párizsi koncertjeinek emlékét és
hangulatát kívánjuk megidézni a Bartók Béla Nemzeti
Hangversenyteremben." (Vashegyi György)
