Paco de Lucia nyitottsága és lankadatlan alkotókészsége révén valódi párbeszédet teremtett a flamenco és a brazil ritmusok, a dzsessz, Larry Coryell, Chick Corea, Al Di Meola, John Mclaughlin muzsikája, illetve a klasszikus szerzők, Albeniz, Falla, Rodrigo zenéje között. Életműve minden bizonnyal új fejezetként kerül be majd a zene történetébe.Először tizenegy évesen, 1958-ban szerepelt nyilvánosan az algecirasi városi rádióban, és egy évre rá már díjat nyert egy flamenco-versenyen. 1961-ben José Greco társulatával turnézott. 1968 és 1977 között Camarón de la Islával, a modern szellemű flamenco-énekessel készített tíz lemezt. Három közös lemezt készített Al Di Meolával és John McLaughlinnal, ugyanennyit saját zenekarával, a Paco de Lucía szextettel, melyben fivérei is zenélnek. Több albuma egyaránt magában foglalja a hagyományos és a modern flamenco stílust. Megnyitotta az utat a flamencónak egy új megközelítése felé, gyakran a modern dzsessz-zenészekhez, előadókhoz hasonlítják. Rendkívül tehetséges gitáros, a spanyolgitár mestere. Sőt nemcsak a flamencóban remekel, játszik dzsesszt, klasszikus zenét és világzenét, és sokak szerint ezeken a területeken is otthonosan mozog. 2004-ben elnyerte a Prince of Asturias művészeti díjat.
Közreműködik:
Paco de Lucia- gitár,
Niño Josele- gitár,
Antonio Serrano- szintetizátor, harmónika,
Alain Perez – basszusgitár ,
El Piranha- ütőhangszerek,
Duquende – ének,
David de Jacoba – ének,
Farruco - tánc