2012-ben a diplománkat követően megalkottuk közös társulatunkat, Movement in Action amit idén 2014-ben egy alapítvánnyá bővítünk tovább. A célunk olyan előadások, közösségi programok illetve különböző művészeti gyakorlatok létrehozása, ami a szokványos színházi tértől eltérő, meglepő, szürreális, szinte az emberek hétköznapi életébe bele mászva történik ezáltal érve el egy sokszínűbb szociális, kulturális, vallási és egyéb közösséget.
A 2013-as évben az érdeklődésünk még tovább fejlődött mégpedig az “inclusive art” felé, aminek következtében megkezdtük Amszterdam különböző szociális szervezeteivel és hátrányosabb közösségeivel való aktív művészeti munkát.
Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a Jurányi Inkubátorházban két darabot is bemutathatunk. Nemcsak azért, mert Olívia 6 év után egy kicsit visszatérhet a magyar művészeti életbe, hanem azért is, mert nagy kihívás számunkra, hogy az eddig többnyire utcán folytatott munkákat újra színházi közönségnek mutassuk meg. Reméljük, hogy ezen az estén többetekkel lesz majd szerencsénk megismerkedni.
Olivia és Alice
Bluegorilla
Te azt kérdezed:
- A színház miért nem lehet több mint szórakoztatás?
Én az ellenkezőjét válaszolom:
- A színház csak és kizárólagosan a szórakoztatásról kellene hogy szóljon. Értsd a szó eredeti jelentéséből: szórakoztatás – entertainment, entertain, késő 15. század, “tartani, fenntartani”, O.Fr.-től entretenir “összetartani, egymást tartani, vendégeket fogadni, törődni egymással”.
Stripe-tease
A Strip-tease rövid kis jelentek sorából áll, ami a mindenki által ismert “strip-tease-eléssel” mint hétköznapi jelenséggel foglalkozik. A strip-tease különböző és több rétű értelmezésein keresztül haladva, a darab folyamatosan levetkőzteti, lemezteleníti az előadót és egyben közönségét is. A testet, annak birtokosát, az érzelmeket és a gondolatokat, keresve kutatva a határ vonalat az előadó és közönség, valamint az intimitás és kitárulkozás között. Ez nemcsak egy előadás, hanem a közönséggel együtt eltöltött intim pillanat.
