" Óévbúcsúztató Hangverseny "

Magyar Táncművészeti Egyetem Budapesti és Vidéki Tehetségcentrum Évzáró Gálaműsora

Mozart was insatiably in love with life. He embraced everything considered “sinful”: wine, cards, billiards. And his passion extended to musical ornaments: flowery acciaccaturas, trills, cadences others dared not risk, and chromatic runs. But there can be no doubt the main objects of his desire were women. He dedicated several of his masterpieces to one or other of his lovers, who were thus immortalised by these concert and opera arias.

,,Majd én megcsinálom.” „Nem gond, belefér.” „Á, megy ez segítség nélkül is.” „Szóra sem érdemes.” – jó szándékból indulunk, aztán valahol észrevétlenül félremegy a dolog. A belső monológ pedig elkezd egyre inkább így hangzani: „Észre sem veszik, hogy ezt is megcsináltam. Ráadásul egymagam!” Kiderül, hogy csak elkelt volna a segítség, vagy legalább egy köszönöm. Mert a jótett helyébe vártunk ám valamit, csak épp nem mondtuk ki. És itt jön a nagy kérdés: áldozatot hoztunk, vagy szépen, csendben feláldoztuk önmagunkat?