A Négy Negyed, melyet április 9-én két részben láthat a közönség, négy fiatal alkotó munkája. Újvári Milán a színház és a film műfaját keresztező szkeccsét, Kulcsár Noémi a politikai hatalom embertorzító hatásairól szóló munkáját mutatja be, míg Góbi Rita, az egész testet megmozgató nevetésről, Kerényi Miklós Dávid pedig az előadásra készülődés állapotáról készített egy-egy 20 perces koreográfiát.
A négyNEGYED koreográfusai és táncosai:
Első negyed: KERÉNYI MIKLÓS DÁVID koreográfiája
Másfél perc
Táncolja: Papp Bálint
Asszisztensek: Tóth Barbara, Karczag Márton
Zenei munkatárs: Solti Csaba
Egy táncos készül az előadására.
Verejtékes magányos munkával, hogy az esti másfél perces szólója minél tökéletesebben sikerüljön. Mit csinál valójában? Ismétel. Ismétel. Nézi magát a tükörben.
Mi mindent lehetne kihozni ebből a szólóból, ha a koreográfus és a zeneszerző nem kötné meg a kezét. Mivé válhatnak a begyakorolt mozdulatok, ha más körülmények közé kerülnek? A tükör nem felel, miközben a képzelet szárnyra kap.
Második negyed: GÓBI RITA koreográfiája
Bruhaha
Táncszínházi előadás azoknak, akik önmagukon is tudnak nevetni.
Táncolják: Dörnyei Éva, Fűzi Attila, Gál Lóránt, Gulyás Anna, Kocsis Andrea, László Lívia,
Lukács Ádám, Muresan Aurel, Papp Bálint, Streicher Péter, Szalay Olimpia
Zene: Mozart /zenei tréfa/
„Figyeljük meg jól a nevetést: nem valami tiszta, befejezett, artikulált hang; inkább olyasmi, ami állandóan visszaverődve egyre folytatódni akar, ami robbanással kezdődik, hogy aztán dobpergésszerűen folytatódjék, akárcsak az égzengés a helyekben. De ez a visszahangzás nem folytatódhat vég nélkül…” (Henri Bergson: A nevetés)
Nevetés alatt az egész testünk berezonál, megmozdul…
Imádom ezt az állapotot, ezt a pozitív létet, létszükségletem.
Felszabadít, kinyit, mélyről érkezik, önmagamat vállalva, egy durranó energiabombának élem meg, ami szerencsére ragályos, lehet hozzá csatlakozni…
Harmadik negyed: KULCSÁR NOÉMI koreográfiája
Glam - úr
Táncolják: Steicher Péter, Muresan Aurel, Gál Lóránt, Papp Bálint, Lukács Ádám, Kocsis Andrea, Gulyás Anna
Zene : Montázs
„A legfőbb vezetőnek – értsd: a politikai hatalom mindenkori birtokosának – igazságosnak kell lennie önmagában, s mindazonáltal embernek kell maradnia. Ez a feladat talán a legnehezebb, s nem is lehetséges tökéletes megoldás; az olyan görcsös fát, amilyenből az ember van, nem lehet teljesen egyenesre faragni.”
A fenti sorokat Immanuel Kant írta le 1784-ben, s hát kivételesen pontos próféciának bizonyult. Az azóta eltelt közel 230 év megannyi bizonyítékot szolgáltatott arra nézve, hogy a hatalommal való élés elsősorban visszaélés, az önkény kontroll nélküli tobzódása, vagyis senki se volt képes ellenállni a benne rejlő kísértésnek. Igen, a hatalom megrészegíti birtokosát, s úgy – ittasan – már esély sincs az önuralomra. A „görcsös fa” nemhogy egyenesre nem faragható, de még addigi „görcseire” is kártékony hatással lehet.
Táncszínházi előadásunk a mindenkori hatalom ön- és embertorzító hatásáról fog szólni tehát, arra a metamorfózisra fókuszál, mely szemünk előtt történik „legfőbb vezetőinkkel”. A maga módján szenvedélyes szeretne lenni, a szó melléknévi értelmében „politikus”, így határozott és szilárd állásfoglalás korunk antihumánus tendenciáival szemben. A „fékek és ellensúlyok” intézményi szinten megszüntethetők ugyan, de akkor a művészet veszi át majd azok szerepét, egészen addig, míg lehetőséget – fórumot – kaphat, s nem ítélik a renitens alkotókat éhhalálra. Reménykedjünk!
Negyedik negyed: ÚJVÁRI MILÁN koreográfiája
Milyen volt?
Táncolják: Kocsis Andrea, Dörnyei Éva, Szalay Olimpia, László Lívia, Füzi Attila, MuresanAurel, Streicher Péter
Zenei szerkesztés: Újvári Milán
Asszisztens: Egyed Bea, Andrássy Máté
Külön köszönet: EnKnapGroup
A darabban elhangzó zenék: Tom Waits: Way down inthehole / Budapest Bár: Nékem csak Budapest kell / Percy Sledge: When a man loves a woman / Tom Waits: Alice / BillyHoliday: I’m gonnalockmyheart / Kid Koala: Drunktrumphet / Red Hot Chili Peppers: Giveitaway /
„Rossz olyan országban élni, ahol nincs humor. Azonban még rosszabb az az ország, ahol csak humorral lehet élni.” – (Aldous Huxley)
A hét táncosra készült kompozíció, nyolc rövid, hétköznapi szituációból kialakuló drámai vagy komikusan abszurd jelenet, a szerelem az önreprezentáció és a szabadság témakörében.
Érdeklődésem középpontjában, a 20. század eleji színjáték és filmjáték összeházasítására irányuló műfaji kísérlet, a szkeccs stílusjegyeivel való játék áll, a táncszínház kreatív technikáinak segítségével.
