MU Színház: Testnapló

Adott egy játszótér.
Benne együtt vagyunk egyedül.
Benne úgy gondolunk a testre, mint egy archívumra.

Rögzít, katalogizál és újraszervez minden élményt, amit addig átéltünk: sérülést, csókot, egy szép táj látványát, s ahogy a piros lámpa megállított a zebránál. A test emlékezik és közben máris új emlékeket gyárt. Benne a személyes és a kollektív történelem is elraktározódik? Testünk egyszerre magán- és köztulajdon – mikor melyik? Milyen módszereink vannak az emlékek előhívására? Ez megfoszthat a jelenben lét élményétől? Táncolunk az idővonalon.

A táncmatéria autobiográfiai alapon, a résztvevők testváltozásait vizsgálva, az általuk kínált mozgásokból és minőségekből állt és áll össze folyton a jelen kontextusában. A nézők helye a térben nem kötött, ahogy minden tevékenységük is csak ajánlott. A játékszabályokat akár követed, akár áthágod: ismerkedés lesz magaddal és másokkal.