Míg az Egymásra nézve Cannes-ban zajos sikert aratott, s a főszereplő Jadwiga Jankowśka-Cieslak elnyerte a legjobb női alakítás díját, addig a Népszabadság „főítésze”, Rényi Péter az első negyedóra után otthagyta a vetítőt, és több itthoni kritikus a legkönnyebb megoldást választva pikáns, aberráns kalandként értékelte a művet..
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date on this page: Mandag, 28. Januar 2013 19:00
Makk Károly: Egymásra nézve (1982) –Dialóg Stúdió, színes, 104 perc
Szeptembertől a Művészetek Palotája és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) együttműködésében folytatódik a Müpamozi, a filmművészet legendás rendezőinek legszebb darabjait bemutató, 2012 januárjában kezdődött, nagy sikerű digitális vetítéssorozat. A második félévet a magyar film legsokoldalúbb alkotója, a Kossuth-díjas mozgóképmester, Makk Károly műveinek szenteljük.
Mi az oka, hogy Makk, miután sok esetben újat hoz, nem lesz annak markáns képviselője? A magyar filmtörténetben „első fecske” volt a Liliomfi a már szerzői jegyeket is felvillantó, a sematikus korszakon túllépő vígjátékként, a Megszállottak a magyar újhullám előképeként, a Szerelem, amely Huszárik Zoltán Szindbádjával a magyar esztétizmus nyitánya volt. Makk egyikből sem alakított ki személyesnek mondott stílust, hanem folyamatosan zsánert, témát és stílust váltott. Nincs még egy magyar rendező, aki ennyi műfajban tudott ma is élő remekművet alkotni, olyanokat, amelyek a világ filmtörténetének is klasszikus darabjaivá váltak (Ház a sziklák alatt, Szerelem, Egy erkölcsös éjszaka, Macskajáték, Egymásra nézve). Mi az a láthatatlan szál, amely mégis összefűzi ezt a sokféle művet? Mi a folyamatos megújulás, a Makk-filmek eleganciájának, vizualitásának titka? Miért szeretjük őket a habkönnyű vígjátékoktól az erkölcsi és lélektani kamaradrámákig?
Réz András, a Müpamozi filmklub házigazdája ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolására szólítja fel a nézőket.
A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején a magyar filmesek az egyén és hatalom örök tematikát az „ötvenes évek filmekben” már nem parabolikus, hanem konkrét történeteken keresztül gondolhatták végig (Gábor Pál: Angi Vera, Kovács András: Ménesgazda, Mészáros Márta: Napló gyermekeimnek – hogy csak a legjobbakat említsük). Makk Károly ismét nagyfokú témaérzékenységgel és korát megelőzve nyúlt egy kiváló irodalmi „alapanyaghoz”, Galgóczi Erzsébet Törvényen belül című kisregényéhez. A téma érzékeny filmes feldolgozásával a Szerelem után Makk újfent tabusértő művet rendezett. Főhőse, a szókimondó Szalánczky Éva újságírónő (akit Galgóczy önmagáról mintázott), nemcsak a téeszesítő Kádár-rendszerről akarja megírni az „igazságot”, hanem leszbikus is. Szókimondása és férjezett kolléganője iránti szenvedélyes szerelme olyan konfliktusokba taszítja, amelyekből nincs kiút. A film expozíciójában azt látjuk, amint az újságírónő 1959-ben tragikus határsértést követ el. Makk ábrázolási módszere ismét utánozhatatlan abban, ahogy összeköti a két szálat; azt ábrázolja, hogyan viszonyul a társadalom a „másság” kérdéséhez. A homoszexualitás, ami a nagy sikerű regényben az újságírónő hivatástudatához képest mellékmotívum, a filmben hangsúlyosabbá válik. Ezt az akkoriban bizarrnak tartott körülményt Makk filmje észrevétlenül bontja ki a magány, két érzékeny, munkájában is egymásra utalt ember érzelmi szabadsága felől. Kapcsolatuk parki padokon, lepusztult presszókban, füstös szerkesztőségi szobákban, korrektúrák fölé hajolva zajlik, s közben először hangzik el magyar filmben, hogy 1956 forradalom volt.
Míg az Egymásra nézve Cannes-ban zajos sikert aratott, s a főszereplő Jadwiga Jankowśka-Cieslak elnyerte a legjobb női alakítás díját, addig a Népszabadság „főítésze”, Rényi Péter az első negyedóra után otthagyta a vetítőt, és több itthoni kritikus a legkönnyebb megoldást választva pikáns, aberráns kalandként értékelte a művet.
Alkotók:
Rendező: Makk Károly
Író: Galgóczi Erzsébet
Forgatókönyvíró: Galgóczi Erzsébet, Makk Károly
Dramaturg: Vásárhelyi Miklós
Operatőr: Andor Tamás
Vágó: Sívó György
Zene: Másik János, Dés László
Hang: Réti János
Díszlet: Vayer Tamás
Kosztüm: Csengey Emőke
Trükk: Tímár Péter
Gyártásvezető: Ozorai András
Stúdióvezető: Bogács Antal
A hegyek között, egy eldugott alpesi szállodában eseménydúsan telnek a napok. Bár mindenki pihenni jött, de senki nem talál nyugalmat, pedig a körülmények adottak lennének a tökéletes kikapcsolódáshoz. Házaspárok, barátok, üzletfelek és művészek nyaralnak együtt, már nem először, de talán most utoljára, mert ezen a nyáron néhányuk sorsa menthetetlenül és végzetesen összegabalyodik.
Egy amerikai kisvárosban élő egyetemista társaság minden hétvégén vacsorát ad, ahol egy-egy meghívott vendéggel vitaestet tartanak a világ megjavításának lehetőségeiről. Egy alkalommal az aktuálisan kiszemelt vendég helyett váratlanul más érkezik a házhoz, de ők gyanútlanul beengedik az idegent. A békés, világjobbító szándékkal rendezett vacsora hamarosan gyilkos fordulatot vesz, az események láncolata pedig olyan lavinát indít útjára, ami elképesztő méreteket ölt…
A nulladik perc ősbemutató, csodás látványvilágot és igazi sztárparádét ígér. Udvaros Dorottya, Grisnik Petra, László Lili, Pataki Ferenc, Rohonyi Barnabás, Ficzere Béla játsszák a fordulatos komédiát.
Több mint 150 éve hódítja meg a közönséget mindenhol a világon ez a francia féltékenységi bohózat, amit a Nemzetibe időről…
A Ghymes együttes mesekoncertjén a gyermek közönség végigkövetheti a két tücsök szereplőt, amint vendégeket hívnak egy hagyományos lakodalomba.
Claude Magnier legendás bohózatában Louis de Funès 13 év alatt több mint hatszázszor játszotta Barnier szerepét – amit filmen később…
enhed(er) i kurven
total:
Tiden er udløbet. Start venligst forfra med at vælge billetter.
