Van egy kisvárosi közösség, akik azt gondolják magukról, hogy valami összetartja őket, de semmi más nem tartja őket össze, mint az önzőség, az aljasság meg a gyávaság. Egy Hófehérkeszerű őrangyal érkezik közéjük... Lars von Trier története száz évvel ezelőtt játszódik. A Bárkáé itt és most.
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date on this page: Saturday, May 31 2014 7:00PM
”A ház lakói mind jóravaló, becsületes, barátságos emberek, akik szeretik a békességet, és a kandírozott narancshéj darabkákat Karola néni mákosrétesében…”
A történet:
Egy fiatal, finom nő érkezik egy Isten háta mögötti helyre. Menekül valaki, vagy valami elől. A fejére kitűzött vérdíj ellenében a munkáját ajánlja fel. Azt mondják csupa jóravaló, becsületes ember lakik itt...
A film:
„Meghallgattam Kocsma Jenny dalát Bertolt Brecht és Kurt Weill Koldusoperájából. Csodálatos volt, és van benne egy bosszú-téma, amely nagyon tetszett nekem. A filmnek egy izolált helyen kellett játszódnia, mivel Kocsma Jenny története egy elszigetelt városban játszódik. Úgy döntöttem, hogy Dogville-t a Sziklás hegységbe helyezem, mivel ha az ember sosem járt ott, fantasztikusan hangzik a neve, hiszen melyik hegy nem sziklás? Vagy ez azt jelenti, hogy ez a hegység különösen sziklás? A név pont úgy hangzik, mintha tündérmeséből lépett volna elő. Aztán azt is elhatároztam, hogy a gazdasági válság idejére teszem a történetet, mivel szerintem az biztosíthatná a megfelelő atmoszférát. (…)
Bizonyos fokig inspirált Bertolt Brecht nagyon egyszerű, szinte lecsupaszított színháza. Az én elméletem szerint nagyon gyorsan el lehet felejteni, hogy a filmben nincsenek igazi házak... Ez teszi lehetővé, hogy kitaláljunk egyvárost, de ami még fontosabb, hogy az emberekre fókuszáljunk." (Lars von Trier – dogville.hu)
A szöveg:
„Nem csak színészi, hanem írói aggyal is gondolkodtunk. Németországban a filmből már csináltak előadást, aminek a szövegét mi is megkaptuk, de csak elenyésző részét használtuk fel. A dialógusokat főként mi alakítottuk ki a próbák során.” (Szorcsik Kriszta – szinhaz.net)
Az előadás:
„…van egy hülye közösség, akik azt gondolják magukról, hogy valami összetartja őket, de semmi más nem tartja őket össze, mint az önzőség, az aljasság meg a gyávaság. Amibe megérkezik egy Hófehérkeszerű őrangyal, egy házi tündér, akinek ezek feneketlen önzőségükben meg elégedetlenségükben lezabálják a csontjáról a húst. Lars von Trier megcsinált egy ilyen sztorit, de megadta azt a menedéket, hogy száz évvel ezelőtt játszódik, a világ másik végén. Én ezt nem akarom megadni, itt és most fog játszódni.”
(Anger Zsolt – origo.hu)
Kritikák az előbemutatóról:
„A lehető leghamarabb lépjünk túl azon, hogy Lars von Trier filmje, a Dogville színház-e filmen, és a színházi verzió film-e a színpadon. Lépjünk túl a Dogma-iskola sajátosságainak ismertetésén, a brechtiánizmus mibenlétének és hatásának taglalásán, továbbá az elmélkedésen az illusztrációról mint az ábrázolás eszközéről. Esztétikán, műfajelméleten, a miből mi lett részletein szőrözni, amikor több száz között tétje van egy előadásnak, a tökvakarás tipikus esete lenne. Szép hagyomány ez: jellemzően nem kívánjuk, hogy a színháznak tétje legyen, de ha van, jellemzően nem vesszük észre. A Dogville a Bárkában az évad egyik legfontosabb eseménye. Noha csak előbemutató. (…) Nagyon jó a társulat, minden szereplő tudja, hogy csupa katalizált figurát játszik, akikből az önkéntes áldozat Angelika a legrosszabbat - valódi énjüket - hozza ki. A lelket imitáló gombatenyésztőből (Kardos Róbert) a sunyi állatot, és így tovább, mindenki elemzést érdemelne, noha nem mindenkinek adatik - s ez fölróható - a fedett és a valódi karakter kettéválását megvilágító jelenet. (A hars zenék ezt pótolják néha, a Lencsi baba-féle gügye pop és Dvořák közé feszítve íveket.) A csúcson - inkább a mélyponton - Dévai Balázs a videodokumentátor Farkas Tamásként remekül adagolja az álszolidaritás önáltató hazugságát a morális pózára büszke (és valódiságáról néha még önmagát is meggyőző) gyáva értelmiségibe. A pólus másik felén a remeklő Szorcsik Krisztina a szelídség és alázatosság ikonikus mintaképe, aki ugyanilyen halkan - modellszerűen - megy át bosszúálló angyalba, egyetlen fölvilágosító dialóg után. Ebben Blaskó Péter tökéletes partner: az ördögi „nagy ember" (másképpen: gengszter) mint ihletett filozófiai tanítómester jelenik meg. Az előadás végi vérfürdő metaforikusan szükségszerű. Dogville lakói saját bűneiket akarták áthárítani másra, amivel kiérdemelték a megsemmisítő ítéletet. Az ítéletnek a nézőben kell megszületnie, a színház - a metafizika helye - csak hozzásegít. Talán nem kellene, de a rendező az utolsó pillanatban megkönyörül, túlélőt küld az együgyű leány (Fóti Zsófia) személyében, s Trier szójátékával - Godwill - isteni akaratnak tulajdonítja a föloldozást.” (Koltai Tamás – Élet és Irodalom)
„Persze, szeretnénk hinni, hogy körülöttünk nem Dogville van, és mi nem egy vagyunk Dogville lakói közül. Hihetünk-e ebben akkor, amikor azt látjuk, hogy a színészek által megjelenített figurák egytől egyig ismerőseink. (…): a hátrányos helyzetű fiatal pár (Fóti Zsófia és Kálid Artúr), a bizalmatlan öreglány és a mulya unokahúga (Margitai Ági és Varga Anikó), a komor gombatermesztő szaki és szabadelvűségébe hülyült felesége (Kardos Róbert és Spolarics Andrea), az jámbor, aszexuális férj és az erőszakos, leszbikus feleség (Gados Béla és Varjú Olga), a végtelenül laza apuka és tehetetlen szalonforradalmár fia (Mucsi Zoltán és Dévai Balázs), a világtalanságát tagadó morózus vak (Ilyés Róbert), valamint az életre képtelen fiatalok (Réti Adrienn, Telekes Péter, Szabó Gábor, Kovács Ádám) – valamennyi figura teljesen testreszabott, nem lóg ki sehonnan, betagozódott részei mindennapjainknak. A színészi játék mindannyiuk esetében – a maga időnkénti túlzásaival együtt – végig arányos, pontos és igazi csapatmunka (ami a Bárkában nem szokatlan, szerencsére); a jellemzésben Fekete Kata alapos karakterismeretről tanúskodó jelmezei segítenek. Blaskó Péter kiemelkedően súlyos apafigurája nagyformátumú alakítás, Blaskó a maga nyugalmával és eleganciájával a vibráló feszültséget fojtogatóvá képes tenni. S igazán heroikus mutatvány a valóban angyali Angelika: Szorcsik Kriszta végtelenül tiszta, megalkuvástól mentes tűrése, a megalázó, tűrhetetlen megpróbáltatások ellenére is hegyi patak tisztaságú figura, és ehhez képest az előadás lezárása egészen káprázatos munka.” (Ugrai István – szinhazajanlo.hu)
Carl Orff CARMINA BURANA Scenic cantata in the original languages, with Hungarian, English, and same-language subtitles
Alen Menken, Stephen Schwartz és Peter Parnell varázslatosmusicalje Victor Hugo ikonikus regényéből, a Disney rajzfilmje alapján készült. A darab érzékenyen mesél a szeretetről, a kitartásról és az önfeláldozásról. Esmeralda, a szegény cigánylány és Quasimodo, a torz külsejű, ám önzetlen harangozó története könnyeket csal mindenki szemébe.
Csányi Miklós kulturális menedzser új tájházat nyit meg Szabadszálláson, mely alkalomból sorsdöntő kérdésre kell választ adnia. Döntésének következtében kalandos utazásra indul lelkiismeretének útvesztőjében. Az útvesztő végén újabb választás elé kényszerül – hogy jól választ-e, avagy sem, döntsék el Önök!
2026. április 18-án Budapesten az MVM Dome ad otthont annak a kivételes zenei eseménynek, amelyen Plácido Domingo, HAUSER és Dimash…
A Walk My World Vergilius eposzát, Aeneas és Dido tragikus szerelmi történetét kelti életre, melyben Trója és Karthágó mitikus hősei…
item(s) in basket
total:
Time limit has expired. Please, put item(s) in to basket again.
