Lantos István zongoraestje

Műsor:
Válogatás Haydn és Schubert műveiből

Négy éves korában már a Bosnyák téri templom orgonáján játszott, és bár az orgona volt az első hangszere, de később a második hangszer, a zongora is egyre fontosabbá vált számára.
1964 és 1968 között a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult, majd sikeres felvételit tett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol 1972-ben Solymos Péter növendékeként szerzett zongoraművészi diplomát, amivel Dohnányi Ernő „zenei dédunokájává" vált.
Zongoraművészként első nagy sikerét 1969-ben érte el, amikor Bartók Béla III. zongoraversenyének (BB 127) szólistájaként mutatkozott be a Bayreuthi Nemzetközi Ifjúsági Fesztiválon (Festival Junger Künstler Bayreuth).
Diplomájának megszerzése után az Országos Filharmónia azonnal szólistájává fogadta, e tisztségét egészen 1992-ig megőrizte.  1972-től kezdve itthoni hangversenyei mellett rendszeresen turnézott az Állami Hangversenyzenekarral külföldön – Ausztriában, Németországban, Svájcban és Hollandiában – Ferencsik János 1984-ben bekövetkezett haláláig.  1976-ban került sor az első japán turnéra, amelyet nem sokkal később az első amerikai körút követett.
Tanárként 1973 októberétől tevékenykedik. 1986 októberétől 1989 júliusáig Japánban, a szapporói Kyoiku Tanárképző Egyetem tanított. Lantos István híressé vált növendékei közé tartozik – többek között – Somlai Petra és Ránki Fülöp. 1994 és 1997 között a Zeneakadémia rektora volt, regnálása alatt indult meg – többek között – az egyetem zenetudományi PhD képzése, illetve a DLA program előkészítése. 1994-ben a Liszt Ferenc Társaság elnöke lett, amelyet 2012-ig töltött be. 2012-ben a Társaság örökös tiszteletbeli elnöke lett. Ugyanebben az évben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választották.
Lantos diszkográfiájában – amelynek minden egyes tételét a Hungaroton kiadó jelentette meg – a Liszt-művekből készített hangfelvételek dominálnak, amelyek közül több első bejátszás (premier recording). Készített még felvételeket Haydn, Schubert és Dohnányi kompozícióiból, illetve kamarazenészként Brahms és Bottesini műveiből, de közreműködött kortárs magyar szerzők – Durkó, Szelényi, Geszler – műveinek lemezfelvételében is.  Az 1981-es centenáriumi Bartók-sorozatban mint dalok zongorakísérője működött közre.
Rendszeresen tart mesterkurzusokat külföldön (Olaszország, Dánia, Finnország, Japán) és gyakran vesz részt hazai – pl. Zenetanárok Országos Zongoraversenye Szekszárdon – és nemzetközi zongoraversenyek zsűrijében.

A hangversenysorozat névadó szponzora az MVM Magyar Villamos Művek Zrt.