Lagrime miei/Könnyeim

MONTEVERDI, CARISSIMI, ROSSI, STROZZI, PURCELL, MOZART, HAYDN, MARAIS művei

Bodrogi Éva – szoprán;     Kónya István – barokk lant;         Krommer Lúcia – viola da gamba

 

A 17-18. század udvari arisztokráciájával párhuzamosan a polgári világban is kialakult a zenei élet, - az egykori fejedelmi szobák mellett a polgári szalonokban is helyet kapott a hangszeres szóló- és kamarazene. A városi polgárok irodalmi-zenei klubokat hoztak létre.

Az európai zenekultúrában először a barokk kori zeneszerzők merték az emberi érzéseket, az élet drámáit a maga valóságában ábrázolni, és ehhez addig soha nem ismert kifejezési eszközöket vettek igénybe. A 17. században új vokális és hangszeres műfajok születtek, strófikus és végigkomponált áriák, kantáták. Az ún. ’bel canto’ (ami ugyan múlt századi fogalom, s ’szép éneklést’ jelent) kezdete e korszak gazdagon díszített szólódalaiig nyúlik vissza. Lényege a hang mozgékonyságán, kiegyenlítettségén és a hangzás szépségén alapul, megtartva a hangszín természetességét. A komponisták e korban még fontosabbnak tartották az egyes szavak, szóképek megzenésítését, mint a mondatokét, itt még bátran beszélhetünk "szófestés"-ről. Korabeli szövegkönyvek, dalszövegek fordításakor elsősorban a szavak hű visszaadására törekedtek. "A Zenét és Költészetet mindig is Nővérekként tartották számon, akik kéz a kézben járva segítik egymást. Mindkettőjük önmagában is nagyszerű, de bizonyosan akkor a legcsodálatosabbak, amikor összekapcsolódnak, mert akkor semmi sem választja el őket a Tökéletességtől: ilyenkor úgy jelennek meg, mint a Bölcsesség és Szépség egyetlen közös megtestesülésben.", írja John Dryden a 17. század végén.

Műsorunkban a barokk és a klasszika korának, ennek a zene- és kultúrtörténetileg is izgalmas időszaknak legjelentősebb komponistáinak műveiből válogattunk oly módon, hogy azok bensőséges zenei világának egy változatos keresztmetszetét mutathassuk be Önöknek, és ezeken keresztül kicsit betekinthessünk olasz, angol, francia és német udvarok szalon-életébe, kamara-kultúrájába, megmutatva azt is, hogy a régi és a mai kor embere ugyanúgy érez és gondolkodik szerelemről, örömről, bánatról.