Koncert a Zeneakadémián

Johannes Brahms életművét szokás a Berlioz és Liszt nevével fémjelzett programzenei törekvések ellenpontjaként értelmezni. Holott szerzeményei leginkább személyes hangjukkal, nem pedig a mesterségbeli tudásra való racionális rácsodálkozás útján ragadják magukkal hallgatóikat: kétségtelen tehát, hogy azok mégiscsak hordoznak valamiféle rejtett, belső „programot”. Különösen szembeötlő mindez a „hősi” ragadványnevű III. szimfónia esetében, melynek valamennyi tételét halk, elcsöndesülő befejezéssel látta el komponista. Sőt: a tragikus alaptónusú finálé végül mintha egyfajta túlvilági dimenzióba hajlana át a gigászi küzdelmeket követően. Már a kortársak fantáziáját megmozgatta ez a különös zenei folyamat: a pályatárs és barát Joachim József például egyenesen az ógörög Hero és Leander-történet – a pár titkos és tragikus szerelmének ‒ ihlető hátterét vélte fölsejleni a hangok mögött. Akármit is gondoljunk a Joachim-féle értelmezésről, annak puszta léte már önmagában is tanulsággal szolgálhat.

Brahms már a híres Hegedűversenyét Joachim számára írta, később pedig a hegedű‒gordonka Kettősverseny magasabbik vonósszólamát ugyanúgy. Utóbbi révén mintegy békejobbot igyekezvén nyújtani barátjának, akivel előzőleg, éveken át hűvös viszonyban volt, s egyes elemzők éppen a kiengesztelés gesztusait vélik kihallani a mű bizonyos fordulataiból. Elmondhatjuk tehát: Brahms, a „rejtett programzenész” alkotóművészete kerül reflektorfénybe a februári est során.

A Kettősverseny zenei folyamatát is jellegzetesen brahmsi, hősi erő és belső tűz hevíti, s a szenvedéllyel kitörő vágyakozásokhoz olykor népdali egyszerűség társul. Az előadók: Varga István (gordonka) és fia, Varga Oszkár (hegedű) túlzás nélkül hangszerük varázslói!

Brahms és Wagner művészete is egymás ellenpólusának számított hajdanán, ám az utókor természetszerűleg már inkább olyasmire igyekszik rámutatni egy-egy korszak művészetét illetően, ami összeköti, semmint ami szétválaszthatná annak jellemző megnyilvánulásait. A hangverseny így az egyik korai Wagner-opera, a Rienzi nem kevésbé drámai és heroikus nyitányával veszi kezdetét.