Kőhalmi Zoltán és Felméri Péter, vendég: Szabó Balázs Máté

Az előadás időtartama kb. 2 óra, 1 szünettel.

Kőhalmi Zoltán:

Ibicsoki Zoltán, meteorbecsapódás-emlékhely, gesztenyével megdobált menyasszony, toló uszály, szotyi-vonal. Aki szereti a stand-up comedy műfaját, annak az előző kifejezések olvastán minden bizonnyal beugrik a Dumaszínház egyik legnépszerűbb humoristájának neve. 

Ahogy szülővárosában, Szentesen sokan ismerik, Kőhalminé Zolika azonban nem a dumaszínpadon kezdte a pályát. A Karinthy-gyűrűvel kitüntetett, pályaelhagyó építészmérnök valójában sosem akart kiállni és beszélni, jól érezte magát a háttérben. Szerencsére, mégis megpróbálta. 

A szomorú bohóc nem is olyan szomorú, hiszen háromgyermekes, boldog családapa és férj, Humorfesztivál-győztes, a műfaj egyik legrutinosabb képviselője. Nem politizál, nem beszél celebekről és nem káromkodik. Sikeres saját estje után a Showder Klub speciális adásában, elsőként készíthetett önálló adást.

Felméri Péter:

Kolozsváron született 1982-ben, Felméri Péter néven. Járt óvodába, iskolába és egyetemre is, de ez már senkit sem érdekel. Humorral önszántából kezdett el foglalkozni barátai unszolására, és így 2006-ban megnyerte az Erdélyi Humorfesztivált. Azóta sokszor fellépett itt-ott és kevésszer máshol is. Miután 2007-ben kipróbálta magát a Dumaszínház tehetségkutatóján, a Fiatal Félőrültek Fesztiválján, szép lassan a fővárosba szokott. Kedvenc kerülete a hetedik, de ez bocsánatos bűn. 

A Dumaszínház tagjaként lépett már fel szárazon és vizen, magyarul és angolul, kisebb és nagyobb közönség előtt. Adottságainak köszönhetően kiválóan alkalmas fellépő kisebb-nagyobb zárt termekben, hotelekben, szabadtéren, színházakban, köztereken, falunapokon, hajókon, repülőkön és merjük kijelenteni, akár űrhajókon is. 

2011-ben jelent meg eddigi egyetlen könyve “A három UFÓ” címmel, egy könnyed és humoros regény, ami napjaink Budapestjén játszódik.

vendég:

Szabó Balázs Máté

18 éves vagyok, lényegében már felnőttnek számítok, de még mindig a szüleimtől kell pénzt kérnem. A felnőttéválás kapujában állok, így a világról még nem sok mindent tudok, de gyorsan tanulok. Gyakran kerülök zavarba és sok mindentől félek. Az ilyesfajta élményeimet a színpadon is előszeretettel osztom meg.

2014 októberében álltam először mikrofon elé. Szerencsére az első fellépésem pozitív élmény volt, így ezt még számos jó és számtalan kevésbé jó fellépés követte.