kamara.hu/4 - Varázshegy

Schumann Fantáziadarabjai életének legboldogabb időszakában, 1840-ben, „a dalok évében” születtek: a komponista többévnyi küzdelem után ekkor vehette feleségül Clara Wiecket. A mű tételei, a Románc, a Humoreszk, a Duett és az Induló – Veronika Eberle, Marie-Elisabeth Hecker és Roman Rabinovich játékában – mind ennek a boldogságnak a kapuit nyitják meg előttünk. A Fantáziadarabok kontrasztjaként, a kamara.hu idei „rezidens” kvartettje, az Escher Vonósnégyes előadásában hangzik el Sosztakovics Esz-dúr vonósnégyese, melyben rejtett jelentések és mély szimbólumok egész tárháza sorakozik fel. A schumanni fantáziavilág elevenedik meg a Meseképek karakterdarabjaiban is, melyet Perényi Miklós és Várjon Dénes adnak elő. Nem áll messze ettől a fantáziavilágtól Smetana zenéje, melyre a határtalan belső szabadság éppúgy jellemző, mint Schumann műveire. A g-moll zongoratrió mögött azonban tragikus történet bújik meg: a zene Smetana kislányáról szól, aki skarlátban vesztette életét 1855-ben. Smetana a tragédiát követően a komponálásban talált menedéket, s még ugyanebben az évben bemutatták trióját, mely egy későbbi előadás alkalmával Liszt elismerését is elnyerte.