A társulat krédója szerint az alkotók célja, hogy a társadalom és
saját személyük kritikus-ironikus megfigyelései alapján – a szó
egészséges értelmében vett – nemzeti ihletettségű, kortárs színpadi
műveket hozzanak létre. A valóság és az álom, az autentikus és a giccs
elegyéből, valamint a magyar népi kultúra egyes elemeiből épül fel az a
szürreális világ, mely összes darabjukat jellemzi. Sikereiknek
köszönhetően a társulatot ma az egyik legjelentősebb és
leginvenciózusabb színházi alkotóműhelyként tartják számon.
A Kaisers TV Ungarn
Baráznay Ignácz történetünk képzeletbeli főhőse. Ő a Szabadságharc
mártírja, kit a nemzet csak a „Pákozdi Oroszlánként” emleget.
Tisztázatlan halála után harminchárom évvel leánya, Amália egy különös
transzcendens utazás alkalmával, melynek során bármi megtörténhet,
visszakerül 1848-ba, s az ott, akkor már működő császári televíziónál
kap állást. Lassan kiderül számára, hogy az apja korántsem volt olyan
eszményi, mint ahogy a nemzet emlékezetében élt, vagy ahogy ő azt
képzelte.
„Pintér Béla saját társulatával kérlelhetetlenül csinálja vészesen
kortárs, a rögvalót végletesen el- és megemelt módon arcunkba vágó,
különleges színházát. A legújabb Pintér-opus torokszorítóan vicces,
kérdve kifejtő tanulmány a hazaszeretetről. (…) A módszer megint
ugyanaz. Letisztult, stilizált színházi tér, letisztult, stilizált
jelmezek, neoprimitíven vulgárnépi történet neoprimitíven vulgárnépi
karakterekkel és zenével, azután megrázó, a mával dialogizáló
végkifejlet. (…) Halálosan ismerős, egyben halálosan ironikus az egész.
De hányadán is állunk ezzel az iróniával? Színházi jelenünkben nagy
valószínűséggel senki nem karikíroz olyan metsző pontossággal, mint
Pintér. És mert az iróniának ez a pintéri formája éppenséggel abból
fakad, hogy népét-nemzetét szereti, ámde nem csodálja, vagyis velünk
magát is pellengérre állítja, miközben technikailag nem történik más,
mint hogy egy az egyben hangzik el és jelenítődik meg az a sarkításig
leegyszerűsített, ezáltal tipikussá cicomátlanított eszmeiség, amely
mindennapjainkat alapvetően meghatározza.” (Markó Róbert – Revizor)