ÍZEK, HELYEK, ÜNNEPEK

ÍZEK, HELYEK, ÜNNEPEK - A SZÜRET ZAMATA

A régi magyar hagyományok még gazdag szüreti lakomákról szóltak, tájegységenként változó ételkülönlegességekkel. A munka dandárja az aratással kezdődött és a szürettel végződött, nagy öröm volt az új kenyér és az új bor megünneplése. Reggelire, szedéskor és ebédre is finomakat ettek, az esti, hajnalig tartó mulatságról nem is beszélve: kifejezetten szüreti étel volt a szüreti húsosfazék és a szőlőcsősz levese, a mustos pecsenyét a frissen csavart szőlő levével ízesítették, a szüreti kacsapecsenyéből sem hiányozhatott a bor. De volt szőlőlevélbe tekert tőtike, szőlős rétes, szőlős lepény, szüreti rakott tészta, szüreti torta – kellett is a sok alkoholt felszívni. A népszokások aztán fokozatosan kivesztek, átalakultak, divattá váltak ugyanakkor a szüreti fesztiválok, és a megújuló hagyomány szerves része a gasztronómia. A budai sváboknak köszönhetően százötven éve még virágzó szőlőkultúra uralkodott a magyar fővárosban is: egy lelkes csapat, a Kadarka Kör tagjai néhány éve elhatározták, hogy feltámasztják a budai vörösbor hagyományát, októberben pedig szüreti mulatságot rendeznek a Svábhegyen fekvő Jókai-kertben. Saly Noémi minderről sokat tud mesélni.