Ivo Andrić boszniai szerb író volt, költő, műfordító, mindenekelőtt novellák és regények költői stílusú alkotója. Alighanem a délszláv irodalmak legismertebb alakja. Nagy formaművészettel verselő költőként indult még diákkorában, majd feltűntek lírai, önéletrajzi elemekkel teljes lélektani esszéi. Rendkívüli nyelvismeretével a világirodalom különböző tájain keletkezett regényeket fordított. Majd mestere lett a prózai rövid műfajoknak. Ezen az úton jutott el fő műveihez, a regényekhez, melyek világirodalmi elismerését jelzi, hogy a hatvanas években elnyerte a Nobel-díjat is. Emir Kusturica szerint „nem létezik kisebb nemzet, amelynek nagyobb írója lenne Ivo Andrićnál”.
Az Aska és a farkas című meséjét Zalán Tibor írta színpadra, a zenés-táncos mesejáték ősbemutatója 2010 januárjában volt a Békés Megyei Jókai Színházban.
"A történet: A birkák közössége egy zárt világ, amelyből nem lehet szabadulni, a farkasok világa pedig szabad.
Létezik egy bárány (Aska), aki mégis ki akar törni ebből a zárt társadalomból, más kíván lenni, mint a birkaközösség többi tagja. Aska birka létére balett-táncos akar lenni. Ezért a birkatársadalom kizárja, száműzi őt. Aska az emberek közé kerül, iskolába jár, táncolni tanul… Azonban ebben a világban is más ő, és innen is kirekesztik. Nem marad más számára, mint az erdőbe menekülni, ahol találkozik a farkassal (az atavisztikus gonosszal), aki természetesen meg akarja őt enni. Aska végső kétségbeesésében és halálfélelmében táncolni kezd, azt teszi, amit szenvedélyesen szeret. A farkast pedig elbűvöli az a csoda, amit Aska tánca nyújt, hiszen soha életében nem találkozott még ehhez hasonlóval… De mire a farkas Aska világába beléphetne, mire felfoghatná azt az ősigazságot, amit Aska mutat neki, addigra megérkezik a két vadász, és lelövik.
Aska ezt követően megvalósítja élete álmát: balett-táncos lesz, de ezt sohasem érhette volna el, ha nem találkozik a farkassal. A farkas pedig – Askának köszönhetően – ha csak néhány pillanatra is, de megismerhette az élet szépségének és értelmének azt az aspektusát, amellyel a kis birka nélkül sohasem találkozhatott volna.
Az egymással való találkozás nyitotta meg a világot mindkettőjük számára." (Hernyák György)
"A jó mese sohasem hazugság, ellenkezőleg, jól csomagolt igazmondás. És itt, a csomagolásnál vannak a nagyobb nehézségek a gyerekeknek írt darabnál…
(...) Sokáig tartózkodtam a zenés gyerekdarabok szeretetétől, rá kellett jönnöm, hogy a gyerekek roppantul szeretik az énekelt megoldásokat a darabokban. Lehet, hogy ez még az ősi ösztön munkálkodása, amikor dallam és szöveg egyszerre készült és együtt hatott?"(Zalán Tibor)