Ingmar Bergman utolsó éjszakája

Jörg Widmann igazi zenei polihisztor. Nemcsak hangszere, a klarinét egyik legnagyobb élő mestere, de kiváló zeneszerző, hangszerelő és karmester is. Kompozíciói fogyaszthatók, szórakoztatók, elgondolkodtatók és ötletesek, műsor-összeállításai átgondoltak, harmonikusak.

Vígjáték az áramszünetben. Miközben a társaság nem lát semmit, a nézők mindent látnak… Brindsley és Carol fiatal pár. A férfi feltörekvő szobrász, és menyasszonyával elloptak pár műtárgyat a szomszédban lakó Harold Gorringe-től, hogy azokkal lenyűgözzék Carol vendégségbe érkező apját, illetve annak gazdag műgyűjtő barátját, Lembergert. A vendégek érkezése előtt azonban elmegy az áram, és teljes sötétségben kell megfelelni az apósjelöltnek, Melkett ezredesnek. Mindeközben beállít a sötéttől rettegő felsőszomszéd, Miss Furnival, felbukkan Brindsley korábbi szeretője, Clea, ráadásul a szomszéd lakó, akitől a műtárgyakat „köcsönvették”, Harold Gorringe is idő előtt hazatér… A klasszikus bohózati helyzeteket az teszi még viccesebbé, hogy a szereplők a sötétben semmit nem látnak, a nézők viszont mindent.

A boldogságot, a szerelmet, a szeretetet széles e világon, számtalan kalandon keresztül hajszoló, a végső békét azonban mégiscsak kedvese karjai között meglelő Peer Gynt a 19. századi drámairodalom egyik legösszetettebb alakja.