Hobo - Csavargók tízparancsolata
Utakról esik szó a Csavargók tízparancsolatában. A vándorlásról, amely látszatra fizikai cselekedetek sorozata, valójában azonban jelképekkel, titkokkal teljes szellemi barangolás. Örökös úton-lét: a zaklatottság monotóniája, az életvitelszerű nyughatatlanság. Minden útra kelés az otthonra találás reményében történik, minden megérkezésben benne van a megállapodás reménye, minden kicsomagolásban ott a sejtelem, hogy innen is tovább kell állni előbb-utóbb.
Az est gerincét a Csavargók tízparancsolata c. kötet versei adják. Úgy épül fel a műsor, hogy kirajzolódjék belőle a zenész világérzékelésének, gondolkodásának fejlődéstörténete. Elindulunk a kezdetbeli Doors slágerektől, „Amikor elérkezett hozzánk is a Zene / És kibontotta hajunk zászlaját", s a lázadástörténet elejétől – végig a blues fejezetein át – eljutunk a máig. Fotók, képek jelennek meg a háttérben, és felhangzanak az egyes korszakokat legerőteljesebben kifejező dalok. Az útélmények zenei sűrítményei.
Slágertől slágerig haladunk, ám nem céltalanul. Egy letisztulási folyamat részesévé tesznek bennünket az alkotók. Elvezetnek a szimbolikus hármas útelágazásig, majd a tengerhez, aminek a hiányát sokáig szenvedte a zenész. A tenger. Ahonnan át lehet szólni a túlsó partra… a tenger, ahonnan fel lehet kiáltani a csillagokig. A vándorút szembesülés a saját múltjával, a saját életével. Az istenkeresés nagy aktusa.
Zene: Hobo Blues Band
Szöveg: Földes László Hobo