Soltész Rezső pályáját 45 évvel ez előtt, 1968-ban a Ki-Mit-Tud zenei vetélkedőn kezdte a Rangers együttessel, ami később a Corvina nevet vette fel. Négy nagylemezük jelent meg. 1980-ban önálló előadóként – ahogy ő fogalmaz – slágerénekesként az NDK-ban a Schlagerfestival Dresden közönségdíjasa lett, majd Lengyelországban és a Szovjetunióban lép fel, míg az 1981-es hazai Táncdalfesztivál meghozza számára az igazi áttörést itthon is. Egymás után készülnek lemezei, ’Várj…” című dala – amivel díjat nyer a Made in Hungary rádiós dalversenyen - oroszul és németül is felkerül a külföldi slágerlistákra. 1982-ben elnyeri a bulgáriai Arany Orfeus nemzetközi dalfesztivál első díját, és még ebben az évben három amerikai slágerfesztivál, Kansas, Bouldwin és Oklahoma legsikeresebb előadójaként ünneplik. Sikere itthon és külföldön egyaránt töretlen. A rendszerváltást követően hátrébb húzódik, kiadja a Zenész magazint, és más elektronikai lapokat, kevesebb fellépést vállal. A kilencvenes évek elején több éven át
vezeti a Vasárnapi Turmix című televíziós mozaik műsort, és a 6-os Lottó Gálaműsorát, és legalább 150 teltházas koncertet ad az ország kisebb – nagyobb településein.
Napjainkban a kiadói munka mellett is számos fellépése van Soltész Rezsőnek, közöttük is kiemelkedik a 2014. március 9-i New Orleans Pub „Hadd szóljon” koncert a Klub Rádió támogatásával, aminek az „Amíg csak élek énekelek én…” címet adta, és amivel 18 esztendő után tér vissza Budapestre, ahol nyilvánosan utoljára 1996 nyarán a Budai Parkszínpadon koncertezett.
