Bezártság és izoláció, szabadság és végtelenség. FrenÁk koreográfiájában az érzéki koreográfiai szerkezetek dinamikus mozgásformák által nyernek láthatóságot és ragadják magukkal a nézőt. Az előadás a kemény realitás és a víziók határmezsgyéjén mozog, ahol a belső hangok iránti figyelem az őrület határán való öntudatlan egyensúlyozásra késztet.
A William Whartontól is inspirációkat nyert Birdie madarai egy labirintus forgó fémszerkezetében keresik a kiutat. A táncosok a mozgásban lévő átlátható labirintusrendszerben mozognak, a vertikális és horizontális térben egyszerre, miközben a forgó elem változó térformákat nyit meg, újszerű mozgásvilágnak adva lehetőséget. A koncepció és a darab lelkisége azt sugallja, ha megfosztjuk a világot az átláthatóságtól és a perspektivikus érzékelés lehetőségétől, valamint a mozgás szabadságától, az visszahat ránk, lelki és testi traumák lenyomataival. FrenÁk szerint: „Az egész életünk egy őrültekháza. Hogy ez mennyire kortünet, azt innen nehéz eldönteni. Engem az érdekelt, hogy ezen belül miként kezeljük a dolgainkat, hogy sikerül-e felemelkednünk a saját bezártságunkból.”
Alkotók:
zene: Norman Levy
fény: Vajda Máté
díszlet: Lakos Dániel, Tervhivatal/Planbureau
koreográfia és koncepció: FrenÁk
jelmez: Victoria Frenak
alpintechnika: Zoltai György
hangtechnika: Horváth András
konzultáns: dr. Horváth Nóra
A bemutató a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Müpa és a Nemzeti Táncszínház szervezésében valósult meg.
Rendező: Müpa
Fotó: Domolky Dániel, Zsolnai Péter
A világ legnagyobb példányszámban eladott lemezekkel rendelkező szopránja, a legendás, GRAMMY®-díjra jelölt művész, Sarah Brightman 9 év után visszatér Magyarországra…
Az 1920-as évek elején a nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek…
enhed(er) i kurven
total:
Tiden er udløbet. Start venligst forfra med at vælge billetter.
