Fennesz (A), Hautzinger-Pándi-Sőrés-Tóth Quartet, Tigrics
Az ambient-noise szupersztárja, Fennesz, valamint a pokolian jó osztrák trombitásból, zseniális dobosból, elképesztő akusztikus zajmesterből és radikális elektronikus zajgépből álló Hautzinger-Pándi-Sőrés-Tóth Quartet, és végül, de nem utolsó sorban a honi elektronikus zene ifjú apostola, Tigrics együtt estén mindent megtesznek majd, hogy be legyen utazva a világegyetem.
Fennesz
Christian Fennesz az elektronikus zene, azon belül az ambient noise szupersztárja, aki zúzósan melankolikus, effektezett gitárjával és laptopjaival olyan sokrétű zenét hoz létre, amely félúton van az egykori Holger Czukay vezette Can zenekar érzelmi meditatív minimalizmusa, a Swans erőteljes hangzása és a mai zene vezető arcainak improvizatív és kísérletező attitűdje között.
Fennesz Ausztriában született, s már nyolcévesen gitározni kezdett, majd tizennyolc évesen megalapította Maische nevű zenekarát, amely zajos popot játszott, melynek hangzása rokon volt a Swans és a My Bloody Valentine együttesekével, azonban Fenneszt nem elégítette ki a zenekari kreativitás, így kivált.
A 90-es évektől kezdett olyan markáns, neves kortárs zenészekkel együtt játszani, mint Ryuichi Sakamoto, Keith Rowe és a Sparklehorse amerikai együttes, valamint Peter Rehberg-gel és Jim O'Rourke-kal megalkották a Fenn O'Berg triót, hogy nem sokkal később a Japan együttes legendás énekesével, David Sylvian-nal működjenek közre egymás lemezein.
Fennesz fellépett Mike Patton-nal a 2007-es Moers Festival-on, valamint szólóban 2006-ban a legendás Festival International de Musique Actuelle de Victoriaville-en.
2009-ben Fennesz Mark Linkous-szal (Sparklehorse) megalkotta az In The Fishtank című albumot, melynek álomszerű hangulatai és gyönyörűen felépített íves hangstruktúrái hatalmas sikert arattak.
Fennesz zenéjében a hangsúly a gitárhangok különös textúráin van, amelyek mélyéről a különös hangulatokat elővarázsoló effektek mögül igazi pop-dallamok bontakoznak ki. Nem véletlen, hogy Fennesz munkásságára nagy hatással volt a Beach Boys zenéje is, amely legjobban hatalmas sikerű Endless Summer című lemezén érhető tetten.
Hautzinger-Pándi-Sőrés-Tóth Quartet
Az osztrák fővárosban élő és alkotó Franz Hautzinger nem szorul különösebb bemutatásra, hiszen õt a magyar vonatkozású Abstract Monarchy Trio, majd Quartet tagjaként ismerheti az itthoni közönség. (A Sőrés Zsolt, Kovács Zsolt, Helge Hinteregger és Hautzinger alkotta magyar-osztrák együttes legutóbb az Ultrahang Fesztivál keretén belül prezentált két zseniális fellépést.) Hautzinger sajátságos trombitajátéka sem a konvencionális hangszerhasználaton alapszik, speciális készítésű negyedes trombitáját folyamatosan újrafelfedezi, ismeretlen megszólaltatási formulák és egy teljesen új, klisé-mentes zenei nyelvezet után kutat; ezért van az, hogy hangszere csak a legritkább esetben szólal meg úgy, ahogy azt egy trombitától várnánk. Hautzinger inkább belesziszeg, belemotyog, beleberreg, fújja, szívja - ezáltal mindig kizárólag a legszélsőségesebb hangokat csalja elő instrumentumából.
Pándi Balázs a legfiatalabb zenészgeneráció pápája, aki a metáltól a noise-ig otthonosan mozog minden műfajban, a Merzbow tagjaként a világ legkomolyabb koncerttermeit járja rendszeresen, hogy csak az egyik projektjét említsük.
Sőrés Zsolt a szabad-improvizációs zene nagy hazai klasszikusa, aki a Szünetjel fesztiválokon is a nemzetközi élvonal nagyjaival játszott együtt, míg Tóth László basszusgitáros számos formációban hiperaktív, a legzúzósabb közülük talán az improv-zaj formáció, amelyet mellette Pándi Balázs, Halmos András és Prell neve fémjelez.
Tigrics
Bereznyei Róbert a kilencvenes évek közepe óta foglalkozik zenével. Már első, Márton Péterrel (Prell) és Mezei Marcival alkotott ambient triója, a Rianás kijelölte számára a tömegzenei trendekre és aktuális underground divatokra fittyet hányó örök ellenzéki szerepét. Tigrics meg nem alkuvó, csak magának megfelelni akaró művész benyomását kelti, ugyanakkor ha mai zenéjét a Rianás felől nézzük, az a széles közönség számára befogadhatóbb; spleenes, s egyre inkább ritmusorientált; játékos, ugyanakkor véresen komoly is.
Hazai pályatársai többségével ellentétben nem csupán egy 16 évesen kiválasztott műfaj elkötelezettje, nyitott és jó ízlésű zenehallgató, széles zenei műveltséggel rendelkezik, s ez érződik is művein. Mára Tigrics az underground elektronika sikertörténete, habár ezt ő biztosan tagadja, hiszen azok után, hogy pár éve a Compact Disco című anyagát a hazai elektronikus tánczene intelligens vonalát képviselő UCMG kiadó elutasította (pontosabban kicsit domesztikálni akarta), mára már több nagylemezes előadó, aki rendszeresen szerepel a budapesti színpadokon, s meghívásokat kap Európa különböző szegleteiből.
