A Fesztivál Akadémia Budapest záró koncertjén mindkét Lisztet elénk állítják, így megtapasztalhatjuk, hogy az 1854-es Tassót, és a 2. Mefisztó-keringőt. A koncert második felében az Amadinda ütőegyüttes előadásában elhangzó két darab a 20. század második feléből származik.
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date on this page: Sunday, August 30 2020 8:30PM
Fellélegzés #21 – Liszt
Műsor
Liszt: Tasso – Lamento e Trionfo (szerzői négykezes átirat)
Liszt: 2. Mefisztó-keringő (szerzői négykezes átirat)
Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)
Reich: Mallet Quartet
Bryers: One last bar then Joe can sing
Amadinda ütőegyüttes: Bojtos Károly, Holló Aurél, Rácz Zoltán, Váczi Zoltán
Vendég: Sirokai Mátyás (ütőhangszerek)
Liszt életművének megítélése szempontjából a zongoristák többnyire két csoportba sorolhatók: a „virtuózok” a korai és középső korszak darabjait kultiválják, de a kései Liszt aszketikus stílusával nem tudnak mit kezdeni, a „modernisták” ugyanakkor éppen fordítva: a kései darabokat részesítik előnyben, és hajlanak rá, hogy a népszerű Lisztet lenézzék. Klukon Edit és Ránki Dezső kívül – vagy inkább felül – áll ezeken a csoportokon: számukra Liszt a maga egészében meghatározó. A Fesztivál Akadémia Budapest záró koncertjén mindkét Lisztet elénk állítják, így megtapasztalhatjuk, hogy az 1854-es szimfonikus költemény, a tragikus sorsú költőnek emléket állító Tassót, és a kései, disszonáns 2. Mefisztó-keringőt valójában sokkal több köti össze, mint ami szétválasztja őket. A koncert második felében az Amadinda ütőegyüttes előadásában elhangzó két darab a 20. század második feléből származik, és szoros szellemi rokonság fűzi őket össze. Steve Reich (1936), az amerikai minimalizmus kulcsfigurája 2009-ben az Amadinda ütőegyüttes 25. születésnapjára komponálta Mallett Quartet című, két marimbát és két vibrafont használó darabját, amelyben varázslatos ritmikai struktúrák mögött (alatt/fölött?) lenyűgöző harmóniák és ellenpontszerkezetek bomlanak ki. Az angol Gavin Bryars (1943), aki rövid ideig Steve Reich együttesében is játszott, 1994-ben komponálta a One last bar then Joe can sing című kompozíciót (a legendás Nexus ütőegyüttes számára), és saját elmondása szerint olyasféle kifinomult kamarazenét szeretett volna létrehozni a műben, amely a vonósnégyes műfajára jellemző.
Az özvegy Lord Meldrum öccsével, anyósával, két lányával éli a húszas évek Londonjának felső tízezer-beli életét. A kényelmüket szolgáló szakácsnő, az inas, a komornyik, a szobalány legalább olyan színes egyéniség, mint a ház urai.
Zenetörténeti szenzáció Budapesten: A MAGYAR ÉS A KÍNAI NÉGY ÉVSZAK
A világon először egy koncerten, február 2-án a Zeneakadémián!…
Kiss Ádám humorista életének eddigi legnagyobb estje, amelyen egyszerre ünnepli a 40. születésnapját és 20 éves pályafutását. Ez egy soha…
Martin Rauhaus komédiája hatalmas filmsiker volt hazájában, színpadi változata pedig Németország után először nálunk mutatkozik be.
item(s) in basket
total:
Time limit has expired. Please, put item(s) in to basket again.
