ELSŐ PUSZI (NULLADIK SZERELEM) - Takáts Eszter

Történetünk utazás az első – vagyis nulladik – szerelmek idejébe, az óvodáskorba. Abba az életkorba utazunk, amikor még minden varázslat. Minden hang zene, minden szó költészet, minden firka fontos üzenet, minden mozdulat egy életre szól. Az óvodáskor az örökké tartó pillanatok kora.

A mesék és a csodák olyan hétköznapi dolgokból nőnek ki, mint egy homokozóban felejtett műanyag lapát, vagy egy levesbe pottyant hajszál.

Az óvodai szerelem életünk első nagy drámája. A dráma feszültségét a gyermeki fantázia és játékkedv végtelen hajlékonysága oldja fel. Minden kisfiú szuperhős, és minden kislány királylány lesz, imponálni akar szíve választottjának.
A minimalista tárgybábokkal, élő szereplőkkel, valamint hagyományos hangszerekkel és rengeteg zajkeltő eszközzel egyaránt előadott játék különleges atmoszférát teremt, minél többet bízva a gyermeki fantáziára.

Az 1979-es születésű pécsi származású énektanári végzettségű Takáts Eszter 1999 óta gazdagítja a magyar dalszerzők és előadók táborát. Pontosan kilenc év telt el azóta, hogy az énekes megjelentette első albumát. Szövegei arcba és fülbe mászóak, ugyanannyira illenek irodalmi, mint popzenei körökbe. Hangja egyedi, erős és tiszta, senkiéhez nem hasonlítható, ezért is használja változatos műfajokban, tágítva saját határait. Már kisgyermekként felfedezték tehetségét, ezért már korán kórustaggá vált, szólistaként is szerepelhetett altos hangja ellenére. Később megmártózott a népdaléneklésben is, majd önálló dalokkal, folkos, és jazzes elemeket vegyítve saját műfajt teremtett.

"Juhász Kristóf Lázár 2004 óta dolgozik íróként, újságíróként, színészként, előadóművészként. Dolgozott a Szputnyik és a K.V. Társulattal, írt opera- és musical-librettót, forgatókönyvet, interjúkötetet, publikált színház- és egyháztörténeti tanulmányt. Vezet színházcsináló workshopokat, íróműhelyeket, bábszínházat csinál gyermekeknek, kiállításokat nyit meg, blogol, slammel.

Rendező és szereplő: Juhász Kristóf
Zene és szereplő: Takáts Eszter

Munkánkkal környezettudatosságra, az újrahasznosítás fontosságára neveljük a gyermekeket, és megmozgatva fantáziájukat bevezetjük őket abba a világba, ahol átértékelődnek olyan fogalmaik, mint hasznos, vagy haszontalan... Ráadásul a mai, digitális ingerekkel túlterhelt gyermekeknek megadjuk a kézzelfogható munka élményét és örömét, „felnőttes” eszközöket adunk a kezükbe, egyszerre adunk munkát szárnyaló képzeletüknek, és bontakozó manuális készségeiknek is.