„Nézzük meg ezt a kijelentést: ‘szeretem őt úgy, ahogy van’. Aztán amikor azt kérem, hogy soroljon föl nekem néhány olyan tulajdonságot, amit nem tud tisztelni a párjában, akkor már sorolja is egyiket a másik után… Két percen belül egy hatalmas ellentmondás. ‘Szeretem őt úgy, ahogy van, de ezért és ezért nem tudom tisztelni.’ Akkor ez most micsoda? Ez a támaszkodás. Ma a párkapcsolatok jelentős része nem a kölcsönös kiegyensúlyozottságon alapul, hanem az egymásra támaszkodáson. Nem egymásért élnek a felek, hanem egymás mellett. Holott egymás mellett a jó és a rossz szomszédok szoktak élni – alapesetben. Egymással? Az más. Társas magány” – írja a pszichiáter.