A téma, amelyet Cecilia Bartoli bámulatosan sokféle hangjával, hangszínével, karakterével „körbejár”, a 17–18. századi kasztrált énekesek személyes tragédiája. A barokk és klasszika határán évente mintegy négyezer ifjú férfiasságát vették el, hogy azok kasztrált énekesként próbáljanak szerencsét. Közülük azonban mindössze száznak a neve maradt fent, és csak egy Farinelli vagy Senesino jutott idáig, hogy az énektechnikát a perfekcióig fejlesztve, a kivételes tehetséget maximálisan kihasználva valóban széles körű sikert érjen el: zeneszerző-óriások csodálkoztak rá különleges képességeikre, uralkodók versengtek kegyeikért, emberek ezrei rajongták körül őket. Azok a csodálatos muzsikák, amelyeket ma legtöbbször kontratenorok előadásában élvezhetünk, csak e többezer fiatalember személyiségének feláldozásával születhettek meg. Cecilia Bartoli ennek a zenetörténeti jelenségnek állít emléket Sacrificium című műsorával, amely 2009-ben lemezen – CD-n és DVD-n – is megjelent. E műsor előadására aligha képes még egy művész a világon: Porpora, Araia, Caldara, Leonardo Leo, Leonardo Vinci, Graun pokolian nehéz operarészleteinek megszólaltatása lélegzetelállító teljesítmény. És ezt akár szó szerint is érthetjük, hiszen nemegyszer több tucat hangot kell elénekelni alig néhány másodperc alatt – erre a virtuozitásra bizony csak a legnagyobbak képesek.